Szentandrás az első félidőben kapott egy négyest, pedig hazai helyzet is adódott szép számmal. Sajnos az ellenfél kapujának szélessége harmada, magassága negyede volt annak, amire szükség lett volna egy döntetlennel való félidőzáráshoz. Erwin szabadidejében, mert neki van ilyen, lement edzésre és megszámolta, hogy edzésen 5 lövésből 1 akadt a szabvány méretű kapuba és ezt most minden kétkedés nélkül elhittük neki . A második félidő elején a bíró már nem nézhette tehetetlenül a szentandrási erőlködést, és adott egy kedvcsináló tizenegyest, ami a közvetlen közelben ácsorgó falubeli öreg focisták fele szerint ajándék volt, míg a másik fele szerint éhes a bíró, megérezte, hogy mi fő hátul a bográcsban. Sinka igazságérzete nem tűrhette ezt és nagyon sportszerűen kihagyta a büntetőt.
A második rész hozott két szentandrási gólt, egy-egy piros lapot mindkét oldalon, de a legizgalmasabb a csapatok levonulása volt. Az egyik szentandrási ultra nyilván fejbőrápolási szándékkal egy fél pohár sört indított el a kopasz partjelző felé, de az fennakadt a mellette álló bírón, aki jogosan mellre szívta a dolgot és megígérte, hogy ennek nyoma lesz a jegyzőkönyvben. Az egyik hazai szurkoló, aki már nem volt egyedül „büszkék vagyunk rátok ” felkiáltásokkal kísérte csapata levonulását. Szentandrás – Kaszaper 2:4. Hajrá Hunyadi!
