Először Kolozsváron, a Deák Ferenc utcai Wass-házat tekintettük meg, majd a Református Kollégiumba mentünk, itt még a tablóját is megnézhettük az életútját bemutató kiállítás mellett.
Túránkat Wass Albert születési helyén, Válaszúton folytattuk, a Bánffy-kastélynál. Miután kiköltöztek legutóbbi lakói, a sérült gyermekek, a szép vaskapura lakat került. A távoli rokonság másik, egykor pompás épületegyüttesét Bonchidán már közelebbről is megnézhettük. Hajdan “Erdély Versaillese”-ként emlegették ezt a szebb napokat megélt kastélyt. Felújítása nemzetközi összefogással haladgat. Örömmel láttuk, hogy az európai restaurátorok mellett magyarországi szakemberek is kiveszik részüket a munkálatokból.
A Mezőséget szűkebb hazájának tartja Wass Albert. A család egykori kúriái csak nehezen ismerhetők fel a sorozatos pusztítás és az átalakítások után. Nagy élmény volt látni a Cegei-tó környékét, szinte megelevenedtek a “Voltam” című könyvének lapjai.
Az író szobrai ma még talapzatukról levéve, templomokban elrejtve várják a jobb időket. Erről Szászrégenben és Holtmaroson is meggyőződhettünk. Ez utóbbi helyen Bartha tiszteletes úr elpanaszolta, hogy még az íróról elnevezett forrás tábláját se engedték elhelyezni az “illetékesek”.
Marosvécsen, a várkastély kertjében szórták szét Wass Albert hamvainak egy részét. Az itt kialakított sírhelynél tisztelegtünk mi is emléke előtt. Félre kellett hajtani a sok nemzetiszín szalagot, hogy látható legyen a jól ismert sor:”A kő marad”. Tovább mentünk “A funtinelli boszorkány” színhelyére, ahol a Maros-völgy szépségeiben gyönyörködhettünk.
Túránk Debrecenben, a Nagyerdőn, az író egészalakos szobra előtt ért véget. Az itteni sorok mélyen elgondolkodtattak bennünket és további könyvek elolvasására késztetnek.
Bízom abban, hogy Takaró Mihály tanár úr nagyszerű előadása, a könyve és ezek a képek többeket arra buzdítanak, hogy induljanak el Wass Albert nyomába, Erdélybe.
Fotó: B.M.
