Ahogy elkezdtem az egykori kemping képei után kérdezősködni, az egyik gyűjtő azt írta „érdekes, hogy akkoriban még mennyire ez is Szarvas volt, most meg lehet, hogy egy mai gyerek azt se mondaná meg, hogy hol található… Ma csak egy szögesdróttal körbekerített, bekamerázott “valamit” lát bárki, aki nem zsidó származású. Hát ez van, ezt kell szeretni.” Valóban, nem találtam képet a jelenlegi táborról sehol, csak a Szarvas könyv légifelvételeit tudjuk megmutatni a készítő, Bakula János hozzájárulásával, illetve a régi táborról készült képeslapokat, amikért köszönet Brlás Attilának.
Az interneten keresgélve, hála a mindenható google-nak, véletlenül találtam erre a cikkre, ami az egykori Aranyszarvas eladása után 10 évvel készült azzal a személlyel, aki bábáskodott az adás-vétel körül. A cikk írója szerint a tábor létrehozásának a célja az volt, hogy „azokban a fiatalokban is felébredjen az érdeklődés, a kíváncsiság a zsidó tradíciók iránt, akik családjukon belül az ősi hagyományokat még felszínesen sem ismerik”. Reméljük, hogy a felszín áttörése után sikerül megismertetni ezekkel a fiatalokkal azokat a szokásokat, hogy ha bemennek valahova, akkor köszönjenek, akár a saját nyelvükön is, ha bent vannak, nem tegyenek zsebre térítésmentesen dolgokat és az ajtót nyugodtan húzzák be maguk mögött távozáskor. Arra már gondolni sem merek, hogy az anyagba kerüljön bele az a sor is, hogy az orvosi ügyeleten ne oktassák ki az orvost a jogaikról. Sajnos a városba ezen „ősi hagyományok” megismertetése nélkül engedik ki őket, ami nem teszi a táborlakókat szimpatikusabbá, és esetleg ebből általánosít a városlakó a zsidóságra. Amikor, még a régi tábor, és a cikkben is említett, egyébként nagyon szimpatikus táborvezető idejében kint jártam, megdöbbentem, hogy a közösen használt helyiségek olyanok voltak, mintha házkutatás után még egy betörő is felforgatta volna a helyiségeket. Talán ezért is olyan zárt világ ez. Akkoriban többször volt alkalmam bemenni a táborba, ha számítógépes problémában segíteni kellett, de tavaly, mikor egy, a tábor területén levő őszi fasort szerettem volna lefotózni, akkor azt a kerítésen kívülről javasolták. Na, az a kép sem készült el.
A cikk a www.zsido.hu elődjéről származik. Az eredeti cikk a következő linken olvasható http://www.interdnet.hu/zsido/UJELET/archiv/u991802.html
Tízéves a szarvasi tábor
Bán György az előzményekről és az eredményekről
Maga az ötlet, a telekvásárlás, az építkezés-berendezkedés, az első gyermekcsoport fogadása, táboroztatása óta immár eltelt egy évtized…
Dr. Bán Györgyöt, a New York-i Ronald S. Lauder Alapítvány Európai Projectek igazgatóját – mint a téma egyik legautentikusabb szakértőjét – kérdeztem az alapítás időszakáról, a kezdetekről és ebben betöltött saját szerepéről.
– Ronald S. Lauder a ’80-as évek végén, Budapestre látogatva egy régi elképzelését kívánta megvalósítani. Jelesül: Kelet-Közép-Európa országaiból ideutazó zsidó gyermekek számára egy olyan professzionalista tábort létrehozni, ahol a gyerekek kéthetes turnusokban, játékosan tanulva, de célorientáltan megismerkedhetnek a zsidó hagyományokkal, ünnepekkel. Mindezt azzal a nyilvánvaló szándékkal, céllal, hogy azokban a fiatalokban is felébredjen az érdeklődés, a kíváncsiság a zsidó tradíciók iránt, akik családjukon belül az ősi hagyományokat még felszínesen sem ismerik.
Azzal a kéréssel fordult hozzám, próbáljak felkutatni egy fekvésében, megközelíthetőségében, nagyságában is megfelelő ingatlant…
Fekete János – mint “ősszarvasi”, hiszen a város elöljárójaként kiválóan ismerte a helyi körülményeket, lehetőségeket, s nem utolsósorban hallott a Szarvasi Arborétum közvetlen közelében elhelyezkedő kempinggel kapcsolatos eladási szándékról javasolta, hogy lépjek kapcsolatba a Békéscsabai Vendéglátóipari Vállalattal, a kemping tulajdonosaival.
Megkezdődtek a tárgyalások, azonban némi akadály merült fel. Ugyanis akkor még sem külföldi állampolgár, sem jogi személy, Magyarországon ingatlant nem vásárolhatott. Így és emiatt került megalapításra a Ronald S. Lauder Magyarországi Alapítványa, melynek elnöki tisztségével engem ruháztak fel. Egymillió dollár értékben – éppen a hírhedt román diktátor házaspár kivégzésének napján – Békéscsabán aláírtam a kemping adásvételi szerződését a Ronald S. Lauder Alapítvány képviseletében. Az ingatlan ténylegesen nagy lehetőségeket sejtetett, de elhanyagolt állapota további komoly beruházásokat igényelt. Ugyanakkor felvetődött, ki-kik fogják ezt a tábort évről évre működtetni, és 10-12 országbó1 nyaranta 1200-1500 gyermeket nyaraltatni, az eredeti tervek, elképzelések szerint.
Ekkor – és abban picit a szerencsés véletlen is közrejátszott – Ronald S. Lauder New York-ban találkozott a JOINT egyik vezetőjével, akinek elmesélte a tábor megvásárlásának tényét, és ugyanakkor megemlítette, hogy keresi a megoldást működtetésére.
Tervei nagy elismerést váltottak ki a JOINT vezetőiből, olyannyira, hogy készek mutatkoztak a tábor mindennapi működtetésére.
Nos, így jött létre a máig is sikeres Lauder-JOINT Nemzetközi Zsidó Ifjúsági Tábor.
A JOINT segítségével megoldódott tábor vezetése, Jichák Roth (szülők és gyermekek nagyra becsült és szeretett Jickója) személyében, összeállt a “szakszemélyzet”; madrichok, orvos-nővér, Ági néni és Smuél, a konyhavezetés “nagymesterei” stb.
10 év alatt 16-18 országból húszezer gyermek “esküdött” örök hűséget a tábornak, születtek nagy barátságok, mély emberi kapcsolatok.
– Melyek azok a fejlesztések, beruházások, amelyek az elmúlt évtized alatt megvalósultak?
A Ronald S. Lauder Alapítvány további anyagi ráfordításának köszönhetően elkészült az 1500-2000 főt befogadó légkondicionált kupola, melynek rendeltetése, kihasználtsága igen széles körű. A feszített víztükrű úszómedence a táborozók számára az egyik kedvenc létesítmény. Modernizáltuk a konyha és az ebédlő helységeit, új kőépületekkel bővítettük a szálláslehetőségeket.
Végül, de nem utolsósorban 1998 júliusában átadtunk egy új zsinagógát, melyet Ralph Goldmann (a JOINT volt igazgatója) Buenos Airesben tragikus körülmények között elhunyt fiáról, Dávidról “Bét Dávidnak” neveztünk el. Az avatóünnepségen – melyen számos kül- és belföldi vallási vezető és közéleti személyiség is részt vett Ronald S. Lauder vezetésével – a Tórát az országos főrabbi, Schweitzer József helyezte a Frigyszekrénybe.
– Hogyan összegezné a már említett együttműködés jelentőségét? – Megítélésem szerint az Európában tevékenykedő két legjelentősebb amerikai zsidó szervezet a Ronald S. Lauder Alapítvány és a JOINT kivá1ó példát mutatott és bizonyította, hogy egymást kiegészítve és – nem egymással konkurálva – jól működő egységet alkotva végzik áldásos tevékenységüket. Ugyanazon nemes cél érdekében koncentrálják erőiket; az európai zsidó fiatalság képzése, oktatása-nevelése érdekében – fantasztikus eredménnyel. Szolgáljon ez az együttműködés követendő példaként.
Megköszönve dr. Bán Györgynek az interjút, mit is kívánhatnék? Mint cikkíró, egy újabb évfordulón, újabb beszélgetést. Mint “szarvasi szülő”? Találkozzunk jövő nyáron a “látogatóvasárnapon”…
gáljuli
