Interjúadói között voltak olyanok, akik mindenre három szóban válaszoltak, ezzel szemben Polgármesterünkkel könnyű dolga lehetett. Mindketten egyetértettek abban, hogy az „igazi” újságírás papír alapon folyik, két nagyon fontos dolgot azonban elfelejtettek az internetes újságok rovására felhozni. Először azt, hogy a tollal való aláhúzás kifejezetten idétlenül néz ki, és egy idő után nagyon zavaró a monitoron, illetve nagyon időigényes és nem olcsó mulatság monitorba csomagolni a reggelit, miután kiolvastuk az internetet.
Egyébként Szarvas István szívén viseli testvérvárosának sorsát, jó hírünket viszi, olykor Szarvas Tiszteletbeli Konzuljaként jár el; pár éve meghívta városunkba a Szlovák külügyminisztert is, aki képviseltette is magát Stefánik szobrának avatóján. Polgármesterünk többször használta azt a kifejezést a politikusokkal kapcsolatban, hogy „a nagy emberek”, ami hallhatóan több bicskát kinyitott a zsebekben. Voltak olyan pillanatok, mikor a bemutató kicsit Haydn Búcsú szimfóniájához hasonlított, csak itt a közönség kezdett egyesével hazaszivárogni és a zenészek maradtak. Annak ellenére, hogy nem szarvasi szerző volt a vendég, így is rekordszámú érdeklődő jött el, emlékezzünk csak a másik végletre, egy nem túl régen lezajlott bemutatóra, ahol nem voltak tekintettel az egy szem érdeklődőre, és el is maradt a rendezvény.