24-ből három

Mennyit lát a 24-ből az, aki csak a második napon, reggel 10-kor érkezik, és mindössze 3 órát tölt (kis jóindulattal mondva) úszással? Első pillantásra keveset. Lát például egy csomó görögdinnyefélét a parton és a vízben, mert bizony a kötelező úszósapka uniformizál, (le)leplez: pőrén – sokszor felismerhetetlenné téve – mutatja a vonásokat. Látja továbbá az eddig ruhával jól-rosszul eltakart kilókat. Aztán medencét, a növényeket, az asztalnál az „írnokokat”. 

Ha azonban jól körülnéz, elég sokat. Láthatja például a fanatikusokat, akik megszervezték és levezénylik az egészet. Elsősorban Darida Andrist, aki minden tekintetben kimagaslik a mezőnyből. S ha kivárja, Huszár Leventét, aki végzős gimnazista, és este 6 órától úszik. A szusszanásnyi szünetben elárulja, hogy éppen 30 km-nél tart. Ebből alighanem rekord lesz.

 

Látja a newjsag „mindenesét”, aki masinájával vadászik a jó fotótémákra. E sorok írója büszkén vonul népes családjával, hátha lencsevégre kapja. Lát egy igazi idillt. L. több évtized után talált rá újból párjára. Mindig együtt vannak, és valóban letagadhatnának évtizedeket a korukból. De nem teszik. Minek is tennék? Nagyon jó őket nézni, jó velük beszélgetni.

 

Lát egy szép mosolyú barna hölgyet, aki váltogatja az úszásnemeket. Csak a hátúszásnál nem figyel eléggé, és „nagyot koppan akkor”, de nem hallgat el, folytatja az úszást. Lát „idegeneket” is, akik kikapcsolódni jöttek. Pihengetnek, eszegetnek, beszélgetnek: jól érzik magukat.

 

Úszás közben van idő nézelődni is, töprenkedni is. Például azon, hogy a 10 év körüli unokák már kenterbe verik; hogy ha eddig nem tanult meg szabályosan úszni, ezután már nem is fog; lehetőleg ne akarjon versenyezni, mert 25 méter után elfogy a szufla.

 

Arról is meggyőződik, hogy nem is olyan unalmas róni a hosszakat. És ismételten megfogadja – éppen egy éve tette ezt –, hogy nem csak akkor jön el az uszodába, ha 24 órás váltóra hívják.