Éppen 60 esztendeje, hogy a Benka Gyula utca mély árkaiban, a Benka–Béke utca sarkán ásott légó-gödörben és a Kravajárás tükörsima jegén tanulgattam korcsolyázni, de még évek kellettek ahhoz, hogy a Körös jegére merészkedjem. Azóta, ha van jég, minden jeges napon lenn vagyok. Kőkemény hokicsaták az egymást követő diáknemzedékekkel, hatalmas túrák először a barátok, később a családtagok társaságában.
A távolságok fokozatosan nőttek. Az ótemplomi jégre szállás után először az Anna-ligeti híd (oda-vissza kb. 4–5 km); aztán a szivornyarendszer volt a cél (oda-vissza kb. 10 km); ezt követte a Bikazugi ág (az ásott medren vissza kb. 20 km; a Bikazugi ágon vissza kb. 35 km); majd Szentandrás (oda-vissza kb. 20 km); utána a szentandrási szivattyútelep (oda-vissza kb. 30 km). Ezután következett a kis kör (kb. 30 km, a duzzasztótól a szivornyákig a gáton, gyalog); végül a csúcs, a nagy kör: a Bikazugi ágon, Szentandráson és a gáton át, a szivornyáktól vissza a kiindulóponthoz (a jég 29,2, + a gát 3,5 összesen közel 33 km). Megannyi élmény, megannyi felfedezés.
Az idei hosszú, hómentes tél rengeteg embert csalogatott a jégre; nálunk (majdnem) a teljes családot (10 fő). Közülük hárman vágtunk neki a kis körnek. Élményeinket képek segítségével osztjuk meg Önökkel.
(A felvételeket Kutas Béla és Kutas Ferenc Tibor készítették.)
