Visszatérő mondat, a „nem jellemző ez népünkre”, ami annak ellenére, hogy szlovák darabról lévén szó akár magyar szerző tollából is születhetett volna. A szünet után újabb szereplővel egészül ki a társulat, az elhunyt René agyával, amit a balzsamozása során kivettek, amit spirituszba téve hurcolnak magukkal, és amiről a szomjas falusiak leisszák az alkoholt. Ezután jelenik meg a helyi jegyző, aki segít kigyomlálni és parasztkonformmá tenni a vándorszínészek darabját, minek folytán elveszítik mindenüket, így az előadást alsógatyára vetkőzve fejezték be a színészek. E nélkül is nagy siker lett volna, de a hölgyközönség így extrahálás volt.
Aki nem jutott el ma színházba, az ne hagyja ki legközelebb, de vigye magával humort értő gyerekét és szülőjét is, mert a kortalan jó szórakozás biztosított.
