Babák Z
A Költészet napja alakalmából két szarvasi, országosan is jegyzett verselővel, Kántor Zsolttal és Hartay Csabával töltöttük a délutánt a Városi Könyvtárban. Mindkét költő kötetlenül beszélt verseiről, amik közül többet fel is olvastak. Miközben figyelmesen hallgatták egymást, egy-egy jobban sikerült sornál elismerően bólintottak, mint ahogy Kántor Zsoltból tört elő egy „ez jó” Hartay „Rajzolni, festeni, írni” című versének annál a szakaszánál ahol a földúton hazafelé tartó motorost és „a mögötte töltődő porhurkákat” a költő „grafitgombolyaggal” ábrázolná. Egyik költő sem a klasszikus rímfaragást követi, ahogy azt Rejtő Jenő mondaná, egyikük sem „rontja el a rím kedvéért a verset”. Mindketten egy-egy életérzést követnek és írják le azt, miközben Kántor Zsolt inkább vallás, Hartay inkább a Körös-part közelében marad.
A két költő egymásnak adogatta a szót. Hartaytól megtudtuk, hogy a vers nem attól vers, hogy beljebb kezdjük a sort. Kántor Zsolt kitűnően vegyíti a vallás témáját az internet világával. Pályája kezdetén Hartay egy írása megjelent a Népszabadságban, majd néhányat elküldött a Hitel című újságnak is, ahol azt válaszolták, hogy látják, hogy publikált már a Népszabiban is, így ők nem tudják közölni versét. Erre mondják azt, hogy nincs hitel. „Arborétum-levegő járja a telkeket” írja Kántor Zsolt Szarvasi elégia című versében, aki nem született szarvasi, házassága révén került a városba, mégis szarvasibb sok szarvasinál. Hartaynak sokszor a szemére vetik, hogy nem utal verseiben korunk költőire, mire ő azt mondta, hogy neki ez elsősorban szabadidős tevékenység, számára az a fontos, hogy írás közben jól érezze magát, nem a szakmának akar tetszeni.
Nagyon jó választás volt a Városi Könyvtár műsorszervezői részéről, hogy Szarvas két meghatározó kortárs költője köré szervezte műsorát, a meghívottak sziporkáztak, az érdeklődők jól szórakoztak.
Kántor Zsolt: Szarvasi elégia
A gólyák szárnya alól kibújtak a csillagok
Egy-egy szívben csíráznak tovább akár a magok
Magok öröme: szeretet fénylik a tárgyakban is
Hold billen az égre mint gyémánt ladik
Lassan a Lengyel Palota fölé ér az égitest
Narancsrost az est! Az árnyék a fényből kimetsz.
Arborétum-levegő járja a telkeket
A Körös ezüst bőrén szirom-sebek
Cipellő: pántos topánka kopog egy parkban
friss óvónők hajolnak össze halkan,
fű, virág hallja csak a gondban érlelt titkokat,
amott egy gazdászfiú szonetteket írogat.
Szerelem: mohára hull a gyöngy,
a könny is kiönt.
Templomi harang kongat, a bogarak
apró szilánkokra rágják a búrát,
Árpád-teraszon, bor mellett ül a költő,
böngészi a partitúrát.
Vasmű, ingmű, játékmű: írja a pergamentre,
és a granárium felől füst vegyül a csendbe.
Hartay Csaba: Rajzolni, festeni, írni
Rajzolni lenne kedvem
Nyári esteledést amikor
Szúnyograjok hagyják el a nádast
Földúton hazafelé tartó motorost
Grafitgombolyaggal ábrázolnám
A mögötte töltődő porhurkákat
Festeni út menti tanyát
Ablakon átderengő tévéadást
Kikeverni az összes színhatást
Körösparton gyúló horgászlámpát
Terjedő cigarettafüst lombjait
Esti csónakázók elnyújtott árnyait
Végül az éjből
Villanó hajnalt
De arról inkább írnék valamit
Hartay Csaba Nyúlzug című kötete felkerült a googlebooksra, ahol néhány verse olvasható, és ma a következő emailben értesítette barátait.
Sziasztok! A Nyúlzug c. könyvem felkerült google books oldalra, ezen a linken elérhető, és olvasható teljes terjedelmében bárhol a világon. Aki megvette, az bukott két rongyot.
üdv: hácsé
A Nyúlzug itt olvasható a googlebooks-on.
