Az újkori Szarvas még a Hármas-Körös partjára épült. A szeszélyes, gyakran kiáradó folyó inkább jelentett gondot a lakosságnak, mint örömöt.
A Körös 1888-as szabályozása után egy csendes, gyorsan felmelegedő állóvízzé vált. Az itt lakók hamar felismerték a kínálkozó lehetőséget és csakhamar megépültek az első fürdőházak, strandok. Egyik jelentős úszó épület a századelőn a Réthy-bástya környékén épült (a mai főiskola környékén). Ez egy körbekerített deszkaalkotmány volt középen szabad vízterülettel, a tulajdonképpeni uszodával.
Az úszáson kívül még kedvelt vízisport volt a csónakázás is. Szinte nincs olyan régi szarvasi képeslap, ami a Köröst ábrázolja és nincs rajta egy-két csónakázó ember.

A húszas-harmincas években már komoly strandélet volt Szarvason. Két „maszek” strand is szolgálta a lakosság igényét: az egyik a Bolza kastély melletti Reli, a másik pedig az ezzel szembeni Melis strand volt. A városnak is volt strandja a Mangol zugban, ezen a helyen állt a 70-es években lebontott strandvendéglő is. A 30-as években kezdtek el épülni az első víkend házak is. A tehetősebb réteg, kereskedők, fényképészek építették ezeket (Róth Béla, Kovácsik Pál), felismerve a vízparton eltöltött szabadidő kellemes voltát.

Azóta sok víz lefolyt a Körösökön, az egykori vadregényes táj felismerhetetlenül átalakult. Szabad vízpartot már keresve sem talál az ember. Csak a vízbe ugráló gyerekek öröme maradt a régi…