Konczos Éva kiállításának megnyitója (Szarvas, Ruzicskay Ház, 2009. július 25.)
Konczos Évát azt hiszem mindenki ismeri itt, mégis néhány adatot szeretnék elmondani róla már csak azért is, hogy érthetőbb legyen ennek a kiállításnak a címe, a története, a mottója.
Konczos Éva Csanádalbertiben született, de szülei kisgyerekkorában visszaköltöztek Szarvasra, így az általános iskoláját, és a gimnáziumot is itt, Szarvason végezte. A Vajda Péter Gimnáziumban Cs. Pataj Mihály tanította. Rajz és földrajzszakos tanító, majd művészettörténet, rajz és egyéb szakokból középiskolai tanárt lett.
Kitűnik tehát, hogy az ember számára meghatározó gyermek- és ifjúkorát Szarvason töltötte, azt az időszakot, amikor a gyermek ráeszmél a világra, amikor kinyílik a világ számára.
Ezt a gyökerét azóta is vállalja, hangoztatja Konczos Éva.
Ez a kiállítás „A múlt idézetében” fogant. Művésznő ugyanis azóta is rendszeresen visszajár ifjú korának helyszínére, városunkba. Konczos Éva rendszeresen festette, és festi ma is a Köröst, a város környékét. Az itt kiállított képein is sorra jelenik meg a szarvasi Körös-parti táj.
Ilyenek a Készül az aquarell, a Nyári hangulat, a Nyárutó, Öreg fűzfák, a Hajnali hangulat, a Mólón című képei, de az Esti fények és a Vízi út c. képe is.
A víz, a vízpart, a párás – misztikus Körös-parti látvány rendre megjelenik az itt kiállított képeinek a többségén. A Körös kékje, a táj üde zöldje, a vízpartján élő, azt szerető festők jellemzője. A víz kékje, a pára szürke, lila, kékes fátylai, a levegő ezüstje ott vannak a képein. A levegőt nem is lehet megfesteni!- mondhatnánk, de itt a képeken ott van: csillog, ragyog, lebeg, elkápráztat, mint más képein a nap ragyogó sárgája, fénye.
A művésznő A múlt idézete című kiállításával egy kicsinykét a bennünket is körülvevő és bennünk is élő szépségeket kapta el, festett le. Azokat a szépségeket, amelyek minket is megfognak itt a Holt Körös partján, engem is megkapott évtizedekkel ezelőtt, és ideköt azóta is. Azokat a szépségeket, melyeket néha látunk csak meg, inkább csak olyankor, ha a nyári madárdalos reggeleken a nap első sugarai fellebbentik a ködfátylat a Körösről, egy új, szebb nap néha csalóka ígéretével, reményével.
Nos Konczos Éva ezeket a tündéri pillanatokat, ezeket a csodálatos látványokat festette, örökítette meg mindenkinek!
Ez az a látásmód, amit Pomogáts Béla Ruzicskay György tavaszi, nagyváradi kiállításán a művészúr képei kapcsán olyan szépen megfogalmazott.
Idézem:
„Ez a párás tónus, a víz mellett élő festő sajátos látásmódja. A Körös-parti vidék élménye ez. A párás tónus mintha a vízből felszálló párán, ködfüggönyön át látná, látatná a tájat. Ez a Körös-parti látvány érezhető Ruzicskay tájképein, de a portréin és önarcképein is. Egy kicsit a valóság felett álló, úszó látvány, amit csak a víz mellett élő alföldi festők látnak.”
Konczos Éva képein is ez a látvány fedezhető fel, de sajátos absztrakcióval, és rá, csak rá jellemző módon. Képein az emlékek szűrőjén át sajátos, furcsa fénytörésbe kerül a múlt, az idő: ez A múlt idézete.
Konczos Éva megálmodta ezt a múltat- igaz némi késztetésre, megálmodta ezeket a képeit, és –ahogyan én érzékeltem-, az idő könyörtelen szorításában meg is festette azokat. Igaz nem sok választási lehetőséget kapott a művésznő tőlünk: vagy megfesti, vagy megfesti azokat!!
Ezt a könnyű pressziót remélem, most utólag megbocsátja már nekem.
Az alkotások művészeti értékelését rábízom a művészettörténészekre.
Annyit talán megengednek nekem, hogy megállapítsam, ezek az alkotások már egy tapasztalt, nagy rajtechnikai és módszertani tudását mutatják a művésznőnek. Ezt csak egy érett, kiforrott kifejezésmóddal, művészi eszköztárának széles palettájával rendelkező művész tudja, tudhatja.
A nagy lendülettel, nagy pátosszal felvitt ecsetvonásokat láthatunk több képén, amilyeneket már láthattunk korábban például a Jadviga párnája című, Ciprus fogadóban megrendezett kiállításán is. A Lila íriszek képe képviseli ezt a sorozatát most itt. Ez a stílus, ezek a lilás, szürke, kékes színek- megint a vízparti párás ködfüggönyön át – láthatók a most kiállított képei némelyikén.
Én azt tartom jó alkotásnak, amelyik megállít. Megállít és elgondolkoztat. Ha nem csak a színeket, a formákat csodáljuk meg, de elindul bennünk egy gondolat.
„Csak tiszta forrásból” című képét, ha nézem az aranyszínház ég, lüktet, kavarog. Mire kitalálom, vagy inkább csak úgy vélem, hogy kitaláltam, hogy az a folt ott éppen mi, az egész csalfán átalakul, semmivé foszlik. Az arany lehelete, tündöklése, a napfény harsogó sárgája, ragyogása narancsosan öleli át őseink mitológiai szarvasát. Csillog, szikrázik, tombol a színkavalkád. Álmaink reménybeli színmadarai játszanak a boldog napsütésben.
Parti Nagy Lajos sorai jutnak eszembe:
„a semminek a semmi karéján ülök, s az Isten tenyerén érzem magam”
Konczos Éva elhivatott rajztanár. Elhivatottságát mi tudjuk, ismerjük, de aki kíváncsi rá, olvashatja az interneten is: a Komplex vizuális-esztétikai nevelés a Körösök mentén címmel.
Konczos Éva itt kiállított képein a múltat idézi, de nem a manapság divatos kesergő hangulatban, hanem éppen úgy, mint amilyen az életfelfogása is: műveinek üzenete a pozitív gondolkodás. Azt mondják a pozitív gondolatnak teremtőereje van. Ez arra biztat bennünket, hogy mindannyian képesek lehetünk mások segítsége nélkül is felszabadítani a bennünk rejlő lehetőségeket. Azt hiszem erre az üzenetre nagy szükségünk lenne manapság!
Örülök, hogy elfogadta a művésznő a meghívásunkat, az általunk felkínált lehetőséget.
Gratulálok Konczos Évának a kiállításához, és köszönöm a szépségeit.
Dr Reszkető Péter
Kuratórium elnöke
