Ha annyiszor 1 Ft-om lenne, ahányszor egy nap kimondják ezt a szót a földön, akkor ma már multimilliomos lennék. Valószínűleg szerepelnék is a világ újságjainak címlapjain, megkeresnének nagy multicégek, hogy reklámozzam a terméküket, meghívnának show műsorokba, és beszélgetős műsorokba, és a véleményemet kérdeznék a divatról és a modern étkezési szokásokról.
De könyörgöm: feltettük már magunkban a kérdést, hogy miért is van az, ami most van? (Szándékosan nem használtam a válság szót.) A válasz egyszerre könnyű és nehéz. Ha a könnyebb utat választom, akkor azért, mert az emberiség felelőtlen. Ha a nehezebb útra lépek, akkor az amerikai lakáshitelek bedőlését látom, az elszabadult fegyverkezést, az ész nélküli fogyasztást és az önzés minden formáját. És ez még csak a jéghegy csúcsa.
Apropó, nálatok hány szupermarket van? Elgondolkodtatok már azon, hogy vajon a településeteken élők igényei kielégítésére tényleg szükség van ennyi üzletre? Valóban ennyi élelmiszerre, fogyasztási cikkre éhezünk? Akkor hogy a csudába éltek a nagyszüleink? Éheztek? Boldogtalanok voltak? Ha a mai kor diktálta igények szemszögéből nézem, akkor borzasztó sivár életük lehetett. De, ha józanésszel szemlélem, akkor talán nem volt annyi mindenük, és nem volt olyan sok választási lehetőségük, de nem is voltak betegek. Mert ez a kor megbetegít minden gondolkodó embert (és persze azokat is, akik csak fogyasztanak és engedelmes állat módjára leveszik a polcokról a beléjük sulykolt termékeket, de mire észre vennék, hogy betegek, akkor már késő, és persze lehet, hogy már észre sem veszik.)
Valóban ilyen kilátástalan lenne a helyzet? Ha optimista lennék, akkor azt mondanám, hogy neeeem! Ha pesszimista, akkor azt felelném, hogy igeeeen! De igyekszem reálisan gondolkodni és csak annyit tudok mondani, hogy talán még nincs minden veszve. Talán ez egy figyelmeztetés, hogy ne fogyasszunk annyit. Hogy vegyük észre, hogy a világ lakosságának nagyobbik része éhezik, és nyomorog és szinte nem is rendelkezik egészséges életkilátásokkal. De nekünk is, akiknek van hol laknia, nem dúl fegyveres háború az országunkban, és van lehetőségünk és pénzünk élelmiszerhez jutni, nos, nekünk is szükségünk van figyelemre. Belső figyelemre. Józan gondolkodásra és döntésekre. Hitre. Hinnünk kell abban, hogy tudunk változni, változtatni. Bár egy barátom szerint az ember semmihez sem ragaszkodik annyira, mint a rossz tulajdonságaihoz, szokásaihoz (felhajtott WC-deszka, cipők a szobában, stb.), de megéri megpróbálni. Miből áll szelektíven gyűjteni a hulladékot, egyáltalán miért nem csökkenthetnénk a megtermelt szemét mennyiségét? Ha a napok során döntések százait hozzuk meg jelentéktelen ügyekben, akkor az életünket döntően befolyásoló kérdésekben miért lennénk restek némi erőfeszítést tenni azért, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a világ (gazdasági, politikai) hatásainak? Legyen a jelszavunk: Vissza a gyökerekhez! Érdekes, de valóban igaz: a háborúk idején, valamint az azt követő években az emberek sokkal egészségesebbek voltak, mint békeidőben, mert alapvető zöldségeket (és gyümölcsöket, ha volt elég) fogyasztottak. Tanuljuk meg újra a befőzés fortélyait, és gondoskodjuk a tartósítás más módjairól. Vegyünk rész „Szedd magad” akciókban, remek időtöltés a szabad levegőn, gyerekekkel is és olcsóbban juthatsz hozzá fontos élelmiszerekhez.
Ha ügyesen dolgozol, akkor a konyhán nagyon sokat lehet megtakarítani. Döntsük el, mi a legmegfelelőbb számunkra: ha minden nap főzünk, vagy igénybe vesszük a házhozszállítást a közeli menzán. Amint a harctéren, úgy a háztartásban is fontos a stratégia. A jó stratégia. Ne féljünk kísérletezni, változtatni, de ismerjük be, ha vesztettünk. Ezzel még nem leszünk kevesebbek, sőt. Egy próbát megér, nem?
Íme néhány kipróbált, jó tanács, hogy ne dőlj be a marketingfogásoknak, és több pénz maradjon a házi kasszában:
– Ha legközelebb vásárolni indulsz, akkor menj gyalog, vagy biciklivel. /ha levesebb dolgot tudsz cipelni, akkor kevesebbet is fogsz venni/, plusz remek testmozgás.
– Éhesen sose menj a boltba, többet fogsz vásárolni, mint amire valóban szükséged van.
– Ne dőlj be az akcióknak! Ha csak azért akarsz megvenni valamit, mert akciós /ez modern korunk egyik legsikeresebb varázsszava!/, akkor tedd fel magadnak a kérdést: Valóban szükségem van rá? De ha kedvezőbb áron tudsz megvenni alapvető élelmiszereket, akkor ne légy rest többet gyalogolni, vagy kerékpározni érte.
– Írj listát és ragaszkodj hozzá!!!
– Vigyél magaddal valakit családodból. Legyen fogalmuk arról, hogy mi mennyibe kerül.
– A minőségen ne spórolj! Inkább kevesebbet, de jót. És ez érvényes a cipőtől a szexen át a margarinig mindenre.
– Zöldséget, gyümölcsöt, ha lehet piacon, és idényében. Szép a görögdinnye februárban, de biztos, hogy vízízű és tele van vegyszerekkel. Akarsz emésztőszervi bajokat? Gondolj a májadra. Ha a piacon veszed meg, akkor valószínűleg a helyi termelőt támogatod. Ismersz egyiptomi, spanyol, argentin, stb. termelőket? Ha baj volt a termékkel tudsz náluk reklamálni? Gondolkozz mielőtt pénzt adsz ki a kezedből. És a piacon még alkudni is lehet. Jó móka, próbáltad már?
– Ne feledd: a pénzed olyan, mint a szavazatod. Te döntöd el kit támogatsz, de dönts úgy, hogy a lelkiismereted nyugodt és tiszta maradjon.
– Az üzletekben a legdrágább termékek szemmagasságban vannak. Hajolj le, vagy nyújtózkodj a pénzedért!
– A pénztároknál vannak az édességek, nassolnivalók. Miért? Amíg várakozol, türelmetlenül álldogálsz, addig ezzel tudod kényeztetni magad a kényelmetlenségért. A gyerekekről nem is beszélve.
– Ne felejtsd el: a pénzed a tiéd, nem vagy köteles akármit megvenni. Ha nem tetszik az áru keress másik üzletet, standot.
Gondolkozz, változtass, hozz felelős döntéseket. Gondolj a gyerekeidre, unokáidra: milyen példát akarsz mutatni nekik? „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” Itt az idő, kezdd el! Mikor ha nem most?
Nóra
U.i.: És plusz egy ötlet: a boltban azt a pénztárt válaszd, ahol több férfi áll a sorban, mert ők biztosan kevesebb dolgot vettek.