Anya és Apa – csak egy van

{xtypo_dropcap}S{/xtypo_dropcap}osem szerettem a filmekben megjelenő, mindig magukat elemezgető és mindent az anyjukkal/ apjukkal való rossz viszony számlájára író figurákat. Azonban amikor én is anya lettem másként kezdtem el nézni a dolgot. Ami addig csak amerikai filmes marhaságnak tűnt, nos, az most bármennyire is kínos bevallani, mégis körvonalazódni látszott. Nemcsak fontos, hanem elementáris az anya ÉS az apa jelleme, személyisége, egyénisége, tanítása minden gyerek életében. Rajtakaptam magam azon, hogy amíg a gyerekeim játszottak én a saját gyerekkori emlékeimbe temetkeztem és egy csomó dolognak egy másik nézőpontját láttam meg. Bevallom, néha attól féltem, hogy becsavarodok, de ezt akár írhatjuk a hormonok számlájára is – a klimaxig úgysem tudom majd ezt a mentséget előhozni.

 

Avagy a demokratikus háztartás

Sosem szerettem a filmekben megjelenő, mindig magukat elemezgető és mindent az anyjukkal/ apjukkal való rossz viszony számlájára író figurákat. Azonban amikor én is anya lettem másként kezdtem el nézni a dolgot. Ami addig csak amerikai filmes marhaságnak tűnt, nos, az most bármennyire is kínos bevallani, mégis körvonalazódni látszott. Nemcsak fontos, hanem elementáris az anya ÉS az apa jelleme, személyisége, egyénisége, tanítása minden gyerek életében. Rajtakaptam magam azon, hogy amíg a gyerekeim játszottak én a saját gyerekkori emlékeimbe temetkeztem és egy csomó dolognak egy másik nézőpontját láttam meg. Bevallom, néha attól féltem, hogy becsavarodok, de ezt akár írhatjuk a hormonok számlájára is – a klimaxig úgysem tudom majd ezt a mentséget előhozni.

Végeztem egy gyors áttekintést az ismerőseim között és az alábbi kategóriákat találtam. Persze előfordulnak keveredések, atipikus vonások, de többé-kevésbé sikerült egy jól áttekinthető rendszert találni. Nézzük végig milyen anyatípusokat vannak.

A szent/mártír
Kínosan pedáns, mindent legalább maximálisan szeretne megoldani és látványosan, fizikailag szenved attól, ha valami nem tökéletes. A háztartás koronázatlan istennője, elvárja a hódolatot, könnyekig meghatódik egy jól kikeményített damaszt szalvéta látványától és nagyszerű szakács. A család mégis szenved tőle, pedig ő „mindent megtesz”. Az fel sem merül benne, hogy talán éppen ez a baj.  Az ő igazi fegyvere nem a mosogató szivacs, nem is a súroló por, hanem a halk, szótlan lelki terror. Nem szól ő semmit, nem kiabál („Ugyan, hova gondoltok?!”) , de a hallgatása gyilkos. Rémálmai vannak arról, hogy a felfújt összeesik, hogy a hús rágós lesz, és kifelejti azt a titkos összetevőt a legsikerültebb receptjéből. Egész élete a teljesítésről szól és az idő múlását csak abból veszi észre, hogy már megint kifogyott a mosogatószer.

A szerencsétlen
Ha valakinek nem lenne még fakanalat sem adni a kezébe, hát ő az! Mindenki jobban járna, ha felfogadna egy rendes és megfizethető takarítónőt és megszerezné egy ételkiszállító cég telefonszámát. Nem rossz szándékú, de egyszerűen ügyetlen. Amiben viszont nagymester az a bocsánatkérés. A lelke mélyén tudja, hogy az egész káosz részben az ő hibája is, de könnyebb előadni a szánom-bánon-tudjátok-hogy-milyen-béna-vagyok nagymonológot, mint megtanulni végre, hogy hogyan kell beprogramozni azt a nyomorult mikrót.

A művészlélek
„A zseni átlátja a káoszt, csak a középszerű emberek ragaszkodnak nevetségesen a rendhez” – ez a kedvenc jelmondata. Nála soha nem találsz meg semmit, de mindig valami a kezedbe akad. Tornyosulnak a konyhában a mosatlan edények, vígan szaporodnak mindenféle gombák és egyéb még kategorizálatlan fajok az ételmaradékokon, és ujjnyi vastagon áll a por mindenütt. A korcsolya és a sílécek nyár elején még mindig elől vannak, együtt a selejtezésre váró ruhák kupacaival a folyosó egyik sarkában, de míg azt megkerülnéd vigyáznod kell nehogy belelépj a kutyaeledeles zsákba, miközben a pintyek koncerteznek a fejed mellett  a kalitkában. Ő csak a pillanatnak él, nem törődik a múlttal és nagyon a jövő sem zavarja. Már csak azt kéne kitalálni, hogy mivel lehetne azokat a gyanús szagokat elfedni a konyhában /nappaliban /WC-ben /folyosón /hálószobában…bár ha nem sikerül, az se baj.

A laza
Talán vele a legkönnyebb élni: nem tökéletes, nem életveszélyes, de vidám és alapvetően rendszerető. Nem zavarja, ha van néhány mosatlan edény a konyhában, többé-kevésbé mindig rend van, de van úgy, hogy minden szalad. Nem csinál lelkiismereti kérdést a portörlésből, és talán inkább kényelmesebb otthon, mint tűzrőlpattant menyecske. Nem ő a szakácsok legjobbika, de sosem marad éhen egy konyhában és spájzban. „Az élet túl rövid ahhoz, hogy rosszul éljünk!” – mondja ő és boldog, ha vendégül látja barátait. Vannak hedonista allűrjei,  szereti a jó ételeket és italokat és néha az egész háztartásvezetést a pokolba kívánja, de a k(á)oszt utálja és mindig erőt vesz magán. 

Azt hittétek, hogy csak ennyi? Akkor most jöjjenek az apukák!

A férfiistennő
Ez a férfi valami génhiba folytán megrögzötten tipikus „női” vonásokat mutat. Kiválóan ért a bevásárlástól kezdve a kertészkedésen át a vasalásig mindenhez. Gyereknevelés, pelenkázás, estimesék? Mi az neki?! Kedvenc és leggyakrabban használt mondata feleségéhez így kezdődik: „Inkább majd én, anyukám…”.  Ő az a férfi, akire az anyukája oly büszke és ez kölcsönös, szinte minden második/ harmadik mondatába belefűzi, hogy az ő mamája így szokta csinálni, az ő mamájának van a világon a legjobb szilvás gombóca,  az ő mamájánál senki sem tud jobban kikeményíteni egy csipketerítőt…stb. Állandóan vidám és optimista, bár a legtöbbször a gyerekei idegeire megy.  

Az antitalentum
Nincs olyan nap, hogy valamit tönkre ne tenne. Ha kávét főz szinte biztos, hogy kihagyja a vizet/kávét, vagy elfelejti bekapcsolni a kávéfőzőt. Képtelen kicserélni egy izzót. Ha az autó megáll kétségbeesik, eszébe sem jut feltételezni, hogy kifogyott a benzin. Ha szeretnénk elkerülni a totális armageddont, akkor ne engedjük otthon semmit se csinálni. Rosszabb esetben az ügyetlensége szorgalommal párosul, és akkor ember legyen a talpán, aki meg tudja győzni arról, hogy jobb a háztartást, elektromos holmikat, késeket, ollót, sütőt mérföldekre elkerülni, hacsak nem az a szándéka, hogy kiirtsa a családját és szomszédságot. Amikor azonban arra jön haza a felesége, hogy a tűzoltók trappolnak a tocsogó konyhában és folyosón és a féltve őrzött porcelánjai atomjaikra hullva hevernek mindenütt és kérdőre vonja élete párját, a válasz csak ennyi lesz, nagy őzikeszemekkel elhebegve, hogy ő csak jót akart…

A nem-teljesen-reménytelen
Szíve szerint a konyha és a háztartási eszközök közelébe se menne. Azonban szereti a kütyüket és óriási kalandnak tartja, ha be kell valamit szerezni és sokszor alig lehet meggyőzni arról, hogy egy egyszerű merülőmixer vásárlása miatt nem kell az összes boltot felforgatni, elég lesz egy olyan is, ami éppen jó. Nem kell, hogy tökéletes legyen. Ha azonban szórakoztatóelektronikáról, vagy autóról van szó, akkor nem lehet neki megállj-t parancsolni.
Meglehetősen jó érzékkel választ, de olykor elgyengül és olyat is megvesz, amire éppen nem volt szükség, esetleg felesleges, de mivel ő örömét leli benne, ezért élete párja nem rontja el boldogságát. Néha még arra is rá lehet venni, hogy kiporszívózzon, elmosogasson, esetleg még tereget is, bevásárol, de nem napi rendszerességgel. Ha szerencséje van, akkor egy olyan nővel hozza össze a jó sorsa, aki szelíden eltűri a hóbortjait, de megfelelően tudja motiválni a háztartási feladatok elvégzésére.

A könnyűszívű
Ő az a férfi, akiről minden józan életű lány álmodik. Szívesen megcsinálja az otthoni feladatokat, minden nyavalygás nélkül nekilát takarítani, ha kell, és jól elboldogul a gyerekek körül is. Remek ötletei vannak, és szívesen böngészi a netet a gyerekek zsúrjára való dekorációk és ételek után. Legtöbbször önszántából teszi a dolgát és örömét is leli benne!!! Gondoskodó és örül, ha együtt lehet az övéivel. Persze neki is vannak sötét napjai, és ilyenkor jobb hagyni, és nem piszkálni, majd amikor elmúlt az egész, akkor egy nagyot hancúrozik a családdal és minden megy tovább. Figyelem! Kihalófélben lévő faj!!!!  

Magatokra ismertetek? Esetleg családotok valamely tagjára? Vegyünk egy nagy levegőt, számoljunk tízig/százig/ezerig és próbáljuk megérteni őket. Azonban jobb a bajt megelőzni, mint utólag orvosolni, ezért javaslom a demokratikus háztartás alapjainak megvetését. Jól tudom, hogy a demokrácia illúzió és sosem fog működni, mert mindig lesz olyan, aki egy kicsit többet / kevesebbet csinál, mint a másik, de azért törekedni lehet. A hajam égnek állt, amikor egy vezető beosztású férfitól, családapától azt hallottam, hogy van női munka, meg férfimunka a háztartásban. Senki se gondolja azt, hogy megrögzött feminista és kékharisnya lennék, de nekem az az elvem, hogy aki egy háztartásban él annak kutya kötelessége megdolgozni érte a maga szintjén és lehetőségeihez képest – nem férfimunka meg női munka van, hanem egyszerűen csak munka, amit el kell végezni. És az csinálja meg, aki éppen ráér. Nem egy ördöngösség megtanulni beprogramozni a mosógépet, kiteregetni, vasalni, mosogatni, takarítani. Sőt, még ösztönző is lehet: azt mondják Agatha Christie annyira utált mosogatni, hogy a legjobb gyilkossági ötletei akkor jutottak eszébe, amikor neki kellett elmosni a piszkos edényeket. Szóval hölgyeim és uraim, kedves anyukák és apukák, tessék engedni a gyerekeket segíteni, amikor kedvet éreznek hozzá már apró korukban, mert ha azt szokják meg, hogy ők is kiveszik a részüket az otthoni munkákból, akkor ez lesz nekik a természetes, és könnyebben lehet majd őket ösztönözni, amikor beüt a kamaszkor. Az biztos, hogy egy viráglocsolás órákig fog tartani és úszni fog minden, de higgyétek el: hosszú távon megéri. A viráglocsolás után, pedig jöhet a feltörlés megtanulása, majd a vizes, és sáros ruhák kimosása, és a teregetés…és így tovább, amíg ki nem dőltök! Kitartás!

Nóra

U.i.: végezzetek el minden aktuális teendőt (bevásárlás, takarítás, mosás, vasalás, stb.) még péntek délután, így az egész hétvége felhőtlen lehet!

{jomcomment}