A második félidő úgy folytatódott, ahogy az első abbamaradt. Mindkét kapusnak volt feladata, a játék sportszerűen folyt. A 26. percben a szentandrási kapusról kipattanó laszti az újkígyósiak elé került, akik ki is használták az ajtó-ablak helyzetet, 2:2. A tendenciát ismerve a hazai szurkolók nem bánták volna, ha a bíró ebben a pillanatban lefújta volna a meccset, de a szkeptikusok most tévedtek. A 35. percben az éppen csak beállt Mohnács fejesgóljával 3:2-re alakult az eredmény, de a bónusz csak most következett. Egy távoli hazai lövésre a vendégek kapusa annyira idétlenül mozdult rá, hogy ha bunda lett volna a dologban, még annak is átlátszó lett volna. A kapura ívelésre felugrott, de úgy láthatta, hogy elmegy a kapu felett, és nem kapaszkodott a labdáért. A változó erősséggel fújó szél lenyomhatta a labdát, ami hajszál híján befért a léc alá, de csak hajszál híján, így a felső lécről levágódott az alatta álló kapus felé, aki megijedhetett a kiszámíthatatlanul közlekedő labdától, és behúzta a nyakát, így a tarkójára vágódó labda kipattant a mezőnybe. Ha ez bepattan, akkor a 4. fordulóban kihirdethettük volna az év leghülyébb gólját, de sajnos nem, pedig ezt még az unokáinknak is meséltük volna.
Még a rendes játékidő vége előtt Panyik 4:2-re javította az arányt, így Szentandrás a 4. fordulóban megszerezte első pontjait, mindjárt hármat, így a 16.-ról a 13.-ra lépett előre, közvetlenül a vendég újkígyósiak mögé.
