Nóra
{xtypo_dropcap}I{/xtypo_dropcap}szonyú közhely, de annál igazabb: az ember életében a gyermek a legnagyobb kincs. Bár tiszteletben tartom azok álláspontját is, akik gyerek nélkül akarják élni az életüket, de lássuk be: a népesség jelentős többsége utódokat nemz.
A másik nagy közhely, ami a gyerekekkel kapcsolatban eszembe jut, hogy egy nő két dologért képes bármire: azért, hogy legyen és azért, hogy ne legyen gyereke. És milyen az élet – olyanoknak nem lehet gyereke, akik tudnák biztosítani a megfelelő fizikai, szellemi és lelki környezetet egy gyermek felneveléséhez, és olyan helyekre születnek gyermekek, ahol a puszta létezés feltételei sincsenek meg. Minden jóérzésű gondolkodó ember szíve belefacsarodik, ha gyerekek szenvedéséről hall, vagy olvas, de vajon abba belegondoltatok már, hogy a jóléti társadalmakban élő gyerekek helyzete milyen?
Mindig égnek áll a hajam, amikor egy szülőtől azt hallom, hogy a gyerekének mindent meg akar adni. Ez a legnagyobb csapda, amibe bele lehet esni szülőként. Emberek, eszetekbe se jusson megadni mindent a gyerekeiteknek, hacsak nem akartok magatoknak önző, fantáziátlan utódokat!!! A legfőbb hangsúly azon van, hogy azt add meg a gyerekednek, amire valóban szüksége van, de azt maradéktalanul. Ha éhes, etesd meg; ha fáradt, fektesd le; ha fél, nyugtasd meg; ha valamit nem ért, magyarázd el neki; ha valami nevelő célzatú büntetést kell kapnia (nem verést!), akkor körültekintéssel tedd meg; stb. A nagy titok az egészben az, hogy szülőként és (bízom benne) felelősségteljes felnőttként neked kell tudnod, hogy a saját gyerekednek éppen mire van szüksége. Ezt sajnos nem lehet megtanulni, ezt ösztönösen érezni kell. Remélem értitek mire gondolok.
A környezetemben végeztem egy gyors áttekintést és számos olyan családot láttam, ahol a gyerekek fizikai szükségleteinek kielégítésén túl a szülők nem sokat tesznek lelki és szellemi kiművelésükért. Ismerek olyan családot is, ahol a gyerek teljesen átvette a szülőktől a „hatalmat” és mindent ő irányít. És ez nemcsak az egy gyerekesekre igaz! Ne feledjétek: a gyerek a családba születik. A gyerek nem irányíthatja a családot, hanem meg kell tanulnia, hogy ő is a közösség tagja, és sokszor az egyéni érdekek alárendelődnek a családi érdekeknek.
Sokan bedőlnek annak a hazugságnak is, hogy a jó szülő anyagi értelemben mérhető. Vagyis: ha sokat költesz a gyerekedre, akkor biztos jó szülő vagy. Ez részben rímel a „Mindent meg akarok adni a gyerekemnek!” című maszlagra is. Ez is a fogyasztói társadalom egy hazugsága. Hiszen gondoljuk végig logikusan: valóban az a jó szülő, aki súlyos pénzeket költ a legújabb játékokra/ ruhákra/ kütyükre, de nem tölt elég időt a gyerekével, vagy egyáltalán nem is szereti, csak státuszszimbólum neki a gyerek? A pénz és a jó szülő fogalma nem hozható értelmes összefüggésbe, ez olyan, mintha egy ananászt és egy csavarhúzót akarnék összehasonlítani, vagy összefüggésbe hozni. Egyszerűen lehetetlen.
De ha már itt tartunk: egyáltalán milyen a jó szülő? Mielőtt erre rátérnék egy kis kitérő. Az életünk során mindig tanulunk. Hol direkt módon (iskolában, önszorgalomból, könyvekből), hol pedig indirekt módon (például az anyanyelv elsajátítása: tudatosan nem tanuljuk, hanem ragad ránk, mint a kosz). Az iskolában rengeteg dolgot megtanulunk, amelyek valóban szükségesek az életben való boldoguláshoz: tudunk felsorolni egysejtű életformákat, tudjuk a felhőtípusok neveit, megismerjük a történelmet; de azt például sosem tanítják meg, hogyan legyünk jó szülők. Nem biztos, hogy minden diák olyan szerencsés, hogy jó szülői példákat lát a saját szüleiben, akkor azt miért nem lehet valahogy megtanulni? Olyan dolgokat például, hogy miért nem jó, ha a gyerekek a TV-n nőnek fel, miként alszanak el, hogyan kell bepelenkázni egy babát, hogyan kell alapvető életmentési gyakorlatokat elvégezni, stb. Nézzünk szembe a ténnyel: életünk legfontosabb feladatához az oktatás keretein belül nem kapunk semmilyen segítséget. Ha az iskola az életre nevel, és az élet alapvető mozgatórugója a gyerekeink felnevelése, akkor miért nem lehet az alapokat a suliban megtanulni? Hangsúlyozom, hogy nagyon kevés az olyan gyerek, aki otthonról jó példát tud hozni.
Mivel engem nem ismertek, ezért a személyes példámat nem adhatom, és azt majd úgyis a gyerekeim mondják meg, hogy milyen szülők voltunk, azért néhány jó tanácsot összeszedtem nektek. Részben saját, kipróbált, részben a környezetem bevált ötletei ezek.
1.) A gyerek egy új lehetőség, tiszta lap. Erre a lapra elsősorban te írsz. Ki nem állhatod az anyósodat? Mutasd meg neki, milyen klassz szülő vagy és nevelj a gyerekeidből nagyszerű embereket!
2.) A gyerek felelősség. Ha csak szereted a kisgyerekeket még nem biztos, hogy el tudsz látni egy sajátot is. Várd ki a megfelelő időt, amikor az ösztöneid súgják neked, hogy „Most!”. Hidd el, megéri!
3.) A gyerek iszonyatosan sok munka. Az ellátásától kezdve az ellátásához szükséges anyagiak megteremtéséig. De megéri. Ne feledd, sosem foghatod a sok munkára, hogy miért nem foglalkozhatsz vele. A szülők egyik alapigazsága, hogy a nap 24 órából és az éjszakából áll.
4.) A gyerek kötelesség. Ha már gyereked születik, akkor köteles vagy a neki szükséges módon gondoskodni róla. Ez legfőképpen a nevelést jelenti. Sok szülő azt hiszi, hogy majd az iskola megneveli a gyerekét, de ez nem így van! Az iskola csak és kizárólag az ismeretek átadásáért és a közösségi nevelésért felelős, az egyéniért nem. Vagyis ha a gyereked nem tanulta meg tőled, hogy evés előtt kezet mosunk, WC-használat után lehúzzuk a produktumot és kezet mosunk, tiszteljük a felnőtteket és szót fogadunk a tanároknak, stb. akkor az a te hibád, az iskolát nem teheted felelőssé érte. A szülő nevel, az iskola ismereteket közvetít.
5.) A gyerek rend és rendszeresség. Amint gyereked születik rendszeresség is költözik az életedbe, ha addig még nem volt. Hiszen a baba rendszeresen eszik, amihez jól teszed, ha ragaszkodsz. Könnyebb lesz neked is, és neki is – a rendszeresség biztonságot nyújt a csecsemőnek. Ha már nagyobb és a saját lábán közlekedik, akkor már nem hagyhatsz elöl bármit, el kell tenned mindent, ami veszélyt jelenthet rá. Tehát rend is lesz a lakásban: ha eddig még nem volt kulccsal zárható gyógyszeres, vegyszeres szekrényed, akkor most lesz. A legkevesebb, amit szülőként megtehetsz a gyerekedért, hogy az otthonotokat biztonságossá teszed. Tehát biztonsági dugó a konnektorokba, sarokvédő a bútorok sarkaira, biztonsági ajtórács a leggyakrabban használt szobába, stb.
6.) A gyerek folyamatos tanulás. Azt tanulja meg, amit tőled lát: ahogy és amit csinálsz, azt fogja ő is tenni, hiszen nem tudja, hogy az jó-e, vagy sem. Számára te vagy az elsőszámú minta és példa. Tehát, ha azt látja, hogy piszkálod az orrodat, akkor ő is azt fogja tenni, akár nagy nyilvánosság előtt is. Elég ciki nem? Ha tiszteletlenül bánsz a szüleiddel, akkor a nagyszülőkkel együtt te is hamarosan ezt fogod kapni. Ezt akarod?
7.) A gyerek egy kezdet. És mivel minden kezdet nehéz, ezért nagyon fontos. Freud szerint az élet első 3 éve alapvetően meghatározó minden ember esetében. (Ezért volt 3 év a gyed+gyes.) Az első három év alatt kell megtanulni a legtöbbet, rengeteg törődést és időt igényel a gyerek, és ekkor tanulja meg az alapvető normákat, mit szabad és mit nem. Téves az a gondolat, miszerint a gyerek tudja, hogy mi a jó neki. Lehet, hogy tudja mikor lakott jól, ezt a szülő valóban nem érezheti, de azt magától a gyerek nem tudja, hogy mi a jó és mi a rossz, ezt a szülők és a közvetlen környezet tanítja meg. Példa: ha egy gyerek olyan közösségben nő fel, ahol a másoktól való lopás nem bűn, hanem erény, akkor számára ez lesz a követendő példa. Ha olyan környezetbe kerül, ahol a magántulajdon ’szent’ és a lopás bűn, akkor nem fogja tudni, hogy mi a helyes, hiszen az apja-anyja azt tanította, hogy lopni nem bűn. Értitek? Próbáljátok meg úgy bevésni magatoknak, hogy a gyerek életének első 3 éve a legfontosabb a normák megtanulásában és a személyiség formálásában, utána, már csak apróbb simításokat lehet végezni, de a lényeg már kész. 3 éves kora után már a személyisége és az akarata lesz az irányító.
8.) A gyerek a legjobb befektetés. Lehet, hogy anyagilag nem éppen, sőt, de kit érdekel a pénz, amikor a gyereked rád nevet? Próbálj meg minél több időt vele tölteni, vond be a mindennapi munkába, ha játékként tanulja meg a háztartási munkákat, akkor felnőttként már egy jó alappal indul. Ha a fiadat érdekli a főzés ne légy rest bevonni őt, mert lehet, hogy egy világhírű séf lesz. De ha „csak” egyszerűen tud majd főzni felnőttként az sem baj. Töltsetek minél több időt együtt, éreztesd vele, hogy milyen fontos, hogy milyen ügyes, bátorítsd, biztasd. Kitartás, megéri!
9.) A gyerek végtelen szeretet. Sose feledd, hogy a szeretet a legfontosabb a világon. És ezt tanítsd is meg a gyerekednek. A képlet egyszerű: minél többet adsz, annál többet kapsz vissza. Tanítsd meg neki, hogy a szeretet független az anyagiaktól, feltételektől. De ne ess át a ló túloldalára: ne majomszeretettel szeresd a gyereked, mert megbénítod vele. Nem fog tudni kibontakozni, önálló lenni, nem fogja vállalni a felelősséget a saját tetteiért, ha te mindig mindenben kisegíted. Hagyd, hogy elkövesse a maga hibáit, ezzel is tanul, több lesz a tapasztalata. Tiszteld az ő saját személyiségét, tulajdonságait és segíts neki, hogy ki tudja bontakoztatni a benne rejlő tehetséget és boldog ember lehessen. Hiszen minden szülő ezt szeretné, nem igaz?
Szeressük, neveljük gyerekeinket, hogy felnőve értelmes, gondolkodó, becsületes emberek lehessenek és gyönyörködjünk bennük!
Nóra
U.i.: hogy egy szép kerek szám legyen, íme a tizedik tanácsom: A gyerek maga az élet, és mivel az élet szent, adjunk hálát érte minden nap és legyünk méltóak a gyereknevelés elképesztően nagy és csodásan kalandos feladatához, mert a gyereknevelés egyúttal önnevelés is. És még egy plusz: sose vedd magad nagyon komolyan, mindig legyen humorod, mert egy jó nevetéssel sok feszültséget fel lehet oldani.
Szeretettel várom véleményeteket a témával kapcsolatban. Mivel még sok szempont kimaradt szeretném, ha ti is megírnátok a tapasztalataitokat, bevált praktikáitokat.
{jomcomment}
