Egy kicsit istennek érzem magam mellette. Bénító érzés. Sosem éreztem még így senki mellett sem. Egyszerre felszabadított bennem egy csomó mindent, amikor belépett az életembe. Karmikus lépés volt az a lépés. Karmikus találkozás. Egyszerre volt végzet és kezdet. Azon a napon mindkettőnk útja egybefonódott: ami addig csak két halvány ösvény volt, a találkozásunk után már egy határozott út lett. Mindketten tudtuk, bár szavakkal soha ki nem mondtuk, hogy ez az út valamelyikünk haláláig tart. Nincsenek benne elágazások, nincs róla letérés: ez az út, a mi utunk egyenesen a halálig tart. A halál felé tart.
Letaglózott, amikor ráébredtem, hogy mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Megdöbbentett, hogy mennyire ért engem. Csak apró jelek voltak: ha fáradt voltam mellém bújt, ha szomorú voltam, akkor addig-addig jött-ment körülöttem, amíg szinte kikövetelte, hogy csak vele foglalkozzak, és amíg őt szeretgettem, azalatt el is röppent a bánatom, mint egy őszi fecske.
Ha a szemébe nézek olyan mélységeket látok, mintha egy szakadék szélén állnék és onnan néznék a mélybe új világok felé. Szinte magával ránt az a mélység. Néha azt érzem, hogy egyre csak húz és húz maga felé, addig, amíg eltűnök benne. Ilyennek képzelem el a Nirvánát. Ez lehet a teljes megsemmisülés, a teljes átlényegülés. Néha úgy néz rám, mintha már legalább kétszáz éves lenne, és az élet minden bölcsessége az övé lenne. Sokszor nevetségesnek és lényegtelennek érzem a ’problémáimat’ és ’gondjaimat’ ha ilyen tekintettel néz rám.
Olyan bizonyossággal érint meg, olyan finom magabiztossággal teszi kezét a kezemre, mintha tudná, hogy nem fogok semmit tenni, csak elveszni a pillanattal együtt, amikor megérint. Olyan finom puha a keze, jó meleg, biztos – soha nem érint meg így már senki sem.
Annyira könnyű őt szeretni. Nincs semmi játszma, nincsenek taktikák és praktikák, nincs alku és megadás, nincs semmi, ami mocskos és méltatlan. Csak a szeretet, ami a szívünket eggyé formálta. Csak odaadás és megértés, csak gondoskodás és törődés. Csak ez a boldogságos nirvána van, ez az időtlen és örökérvényű egymáshoz tartozás van.
Csak ő van és én vagyok: egy állat és egy ember.
Csak ő van és én vagyok: egy ember és egy állat.