Állítólag már látvány útján, azaz odanézéssel is terjed. Szóval ne sasoljál feleslegesen. Bambulni is kockázatos. Hogyan lehet megúszni a Szarvasinfluenzát? 1: már most mindegy, innentől sehogy, mert nézed, olvasod ezeket a sorokat, hiába hagyod abba, láttál belőle annyit, hogy vígan beléd bújik a Szarvasinfluenza. 2: szem becsuk, kerülni kell a mocorgást, az ide-oda téblábolást. Nyugiban kell maradni, nem aggódni. Mert különben a Szarvasinfluenza úgy csap le rád, mint egy pingpongütő. Nagyot csattan a bamba fejeden, kiskomám. Tegyük fel, hogy mindezek ellenére, hogy se sehova, se ne már ide oda, és mégis becumiztad a Szarvasinfluenzát, na akkor lehet rágódni rajta, nem is keveset. Ha túltetted magad a tünetfelismerés okozta kezdeti sokkon, na, akkor lehet még egy kicsit pánikolni, de ne soká és ne má most. Hogyan gyógyítható, ugye. Na vajon hogyan? Szarvasi pálinkát kell inni. De nem okoskodva, apránként, szagolgatva, pálinkológusként öblögetve, hanem mohón nyelve lefele, ügyelve a nagyobb mennyiség gyors bevitelére. Egyesek tévesen Szarvasinfluenzának diagnosztizálják a vasárnapi másnaposságot, pedig az nem az. De az se. Jó, persze, elég ködösen fogalmaztam néhol, de nem akarok igazi pánikhangulatot kelteni a lakosság körében. Pálinkahangulatot annál inkább. Bízva benne, hogy nem egy olvasó lemorzsolódott a kezdeti nehézkes szövegértés miatt, sebtében ide is írom, honnan jön kifelé ez a Szarvasinfluenza. A szarvas szoborból. Már akkor rohadt beteg volt, amikor régen látták, hogy ott fut, és őróla kéne mintázni azt a későbbi szarvas szobrot, de most még korán van – mondhatták joggal. Szóval nem új keletű dolog ez, sőt, vaskosabb, érettebb, mint a korai terméshozam. Egyébként meg a szövegen belüli gyakori elkalandozás is nagyban gyanítja, hogy a szerző bekóstolta a Szarvasinfluenzát. Oltóanyagot kell inni, mondtam már.
H. Cs.
{jomcomment}