Aki tegnap hallotta Schaffer Erzsébetet, megtudta mi is az a gyémánthámozás – hiszen lecsupaszította lelkünket történeteivel.
Aki ott volt, annak kinyílt a szíve, s az összekuszálódott igenek és nemek világában megtapasztalhatta milyen kevés kell ahhoz, hogy „valami rossz jóra váltson”.
Aki olvasta könyveit, ismerősként emlékszik szereplőire, s lehet, hogy az írónővel való találkozás után Sopronban megismerné Marikát, szállást kapna Magdikánál, Pesten ráköszönne Hanzira, vagy Szabolcsban egy jó pohárka pálinka mellett „méhészkedne” Andrással és Ottóval.
Történetei odaérnek olvasóihoz, hallgatóihoz. Elhiteti velük, hogy az élet nem más, mint jó étel, ital, könyv, ember – aki esendően jó, de nem mindig szabályos.
Aki beszélgetett vele, megértette: az ördög és az angyal is a pici történetekben van elrejtve.
Aki koccintott vele,világokat látott a szemében…
/ Aki kíváncsi Schaffer Erzsébet utazásaira, induljon el "Toronyiránt"… /
