Üdvözlöm a két pártrádiót a Sláger és a Danubius helyén! Hurrá politika, hurrá kampány, olyan kíváncsi vagyok. Izgatott vagyok, megkergültem, fel le járkálok, mint egy gyerek, várom a meglepit november közepétől. Politikai beszélgetések a két országos, bejáratott frekvencián.
Még azt kéne kitalálni, hogyan férkőzhetne be még jobban az aktuálpolitika a hétköznapjainkba. A magánéletünkbe. Hogyan lehetne játszva tanulni nagy vezéreinktől? Mert igenis elképzelhető szórakozás, móka és kacagás a Fidesszel, s az MSZP-vel. Munka után, amikor az ember az egész napi hajtás után zsongó fejjel hazaér, akkor kell meglepni bennünket valami izgalmas pártkampánnyal. Esténként, a vacsoraasztalnál mindig is hiányérzetem volt. Ja, a só, mentem vissza a konyhaszekrényhez, de legbelül éreztem, még mindig kevés, új ízek kellenek, teljesség a politikai tájékoztatásban.
Miért nem lehet egy gyermekjátékra rányomatni azt a gyönyörű szegfűt vagy narancsot? Leendő választópolgár a gyermek, emberek! Ha most engedjük elkanászodni, felnő, és képes lesz új, önálló pártot alapítani, és akkor lehet megint aggódni, hogy hajjaj, íme egy új erő, egészség.
Szóval nagy az öröm, megint egy kicsit közelebb kerültünk a két kedvencünkhöz, nyomjuk fel koppra a hangerőt, rázzuk a loboncot, hajrá Magyarország, hajrá balekok!
Az eredeti írás itt tekinthető meg a BEOL.hu-n
Hartay Csaba
{jomcomment}