Bandi bácsi nem alkoholista

Nagy vihart kavart a múlt heti Erzsikés cikk, azóta is takarítjuk a romokat a szerkesztőségben, mind a tárgyit, mind, pedig az erkölcsit. Veszélyes játék a hírközlés, főleg, ha ferdítve, önös érdekeinket beleszőve közöljük az egyes eseményeket. A Newjság székháza előtt napok óta két tábor tüntet. Az egyik oldal természetesen Erzsikét akarja végre, a másik csoport, pedig fel van háborodva, hogy miért pont őt futtatjuk. Többen levélben fordultak lapunkhoz, kérve, hogy gyakoroljunk önkritikát, nézzünk szembe a múltunkkal, ha már a jövőnkkel aránylag nehezebb, mivel a városban nem lakik egyetlen valamirevaló jósnő sem. Voltak már szebb napjaik is, annyi biztos. Szerzőnk macskája, dr. Dundre éhségsztrájkba kezdett, órák óta kínozza magát szegény. Tartva az esetleges következményektől, a múlt heti cikkben megemlített Gembölyő Bandi dörgedelmes levelét vagyunk kénytelenek közölni, most kevésbé átírva, manipulálva, mint általában:

Üdvözlöm a kedves olvasókat! Gembölyő András vagyok. Megdöbbenve olvastam a múlt heti Erzsikés cikket. Örülök is, meg nem is, hogy le tudták hallgatni, miket morzézik az ablakában ülve az öregasszony. Jó, iszom. De nem vagyok alkoholista. Aki alkoholista, az már reggel részeg. Én délelőtt tíz előtt csak fröccsöt szoktam inni, töményet soha. Déltől esetleg pár háromcentes vodka sörrel. És van olyan nap, amikor nem iszom, csak este. Este hat körül esetleg. Egy max éjfélig töményezünk a volt kollégákkal. És különben is, senkinek semmi köze hozzá, hogy mennyit iszom, ha egyáltalán ivászatnak lehet nevezni ezt a kis jóleső, alkalmankénti poharazgatást. Alkoholt lehet kapni a boltban is, nincs betiltva, tudtommal. És tudok rá elég pénzt kölcsönkérni, megbíznak bennem, még egy ideig biztosan. Az mivel jobb, hogy Erzsike volt férje nem jár el, és otthon tölti magát? Erzsike görnyedve cipeli neki a szatyrokat délutánonként. Mi van benne? Na nem kakaó, és nem is Fanta. Ezt meg az én feleségem látta az ablakból. És kedves Hartay úr, árulja már el nekünk, miért lett így felkapva Bugyánszky Erzsike néni? Mit tett le a város asztalára azon kívül, hogy órákat lesekszik az ablakából? Meg hogy jár piacra? Na ne röhögtessen már! Hány százan, ezren járnak a szarvasi piacra, őket kellene megkérdeznie, ki is valójában ez az Erzsike, akit maga az egekig magasztal az írásaiban. Nem irigylem Erzsike hírnevét, hiszen ez egy lufi, előbb-utóbb szépen kipukkan. Mert nincs mögötte semmi. Nézze, mi, olvasók, sokat eltűrünk önnek, már lassan több mint egy hónapja. Azt hiszi, az vicces, hogy szörnyet vizionál a Körösbe? Az kell, hogy turistákat riasszon el városunkból az alaptalan károgásaival. Egyáltalán nem vicces, sőt, szomorú, hogy egyeseknek idáig terjed az elgondolkozásuk. Maga legalább akkora svindler, mint Erzsike. És lehet, hogy itt van a kutya elkaparva, Hartay úr. Milyen érdekszálak fűzik önt a Bugyánszky családhoz? Csak nem a vízparti telkükre bazírozik? Tudja, ott rontotta el, hogy nyilvánosság elé tárta az önök titokzatos viszonyát. Miért is vált el Erzsike a volt férjétől? Csak nem maga munkálkodott a háttérben? Okozott ön már galibát ebben a városban, azt ajánlom, szálljon magába, és gondolkozzon el az itt leírtakon. És még annyit szeretnék hozzátenni az én állítólagos „ivászatommal” kapcsolatban, hogy az alkoholisták az árokban fetrengve hánynak. Rám ez egyáltalán nem jellemző. Az Akácos presszóból bárki megmondhatja, hogy nem szoktam hányni. Idén is csak egyszer vizeltem be a pultnál, tehát nem vagyok alkoholista. Iszom néha, na és? Szeretem a sört, a töményet, bort, pezsgőt. Milyen ital van még…de ehhez senkinek semmi köze, sem magának, sem az indokolatlanul agyonsztárolt bizonyos Bugyánszky Erzsébetnek.

H. Cs.