. Már kezdett egy kicsit nyugtalankodni, hogy itt valami nem stimmel, gyanús, hogy nem akar semmi különös bekövetkezni. Már-már úgy érezte, személye a történet rovására megy, elkezdte önmagát okolni, amiért ilyen szimpla mackó ő, uncsi az egész élete, gondolta, s egy óvatlan pillanatban beosont barlangjába, mintegy kibújva a történet alól. Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű. Odabent a barlangban dörgölőzött, vakarózott, forgolódott a medve, csak-csak érezte, hogy ebből a történetből nem lesz könnyű kisurrannia. Nagy felháborodására a barlang mélyén újra rávilágított a történet. A medve dühében toporzékolt, hörgött, dobálta magát a nyirkos félhomályban, de a történet nem tágított, körbevette a barna bundást, mint piskótát a Katica tej tortabevonó. Alig telt el pár perc, a nyuszika meg a róka visszatértek a szereplőválogatásról, s meglepetten álltak meg a barlang bejáratánál, kívülről figyelve a medve magánszámát. Segítsetek rajtam, gyertek be ebbe a történetbe, könyörgött nyuszikáéknak a medve, de ők bölcsen visszautasították az invitálást, mondván, nem, mackó, ez a te sztorid, a te harcod, játszd végig egyedül. A medve előmászott, majd annyit mondott kissé bátortalanul, hogy méz. Mancsával még bizonytalanul intett egyet a távozó rókának és nyuszikának, de azok rá se hederítettek.
{jomcomment}