Miközben készítjük az adventi koszorút, találgatjuk, hogy ki milyen ajándéknak örülne a legjobban az jutott eszembe, hogy a reklámok, hirdetések micsoda erővel törnek ránk ilyenkor. Sulykolják a gyerek és felnőtt fejekbe, hogy mit KELL megvenni, mi a LEGJOBB ajándék, és ha azt megvesszük, akkor SZUPER szülők leszünk. Nem csodálom, ha már most sok embernek elmegy a kedve az egész felhajtástól. De miért van ez? Mióta van ez az ostoba nyomás rajtunk, hogy egyre több, nagyobb és drágább cuccot vegyünk egymásnak? Hol siklottak félre a dolgok?
Néha úgy érzem, hogy az egész karácsonyi ünnepkörnek a lényege már teljesen eltűnt. Pedig az egyik legszebb ünnepünk ez: egy apró gyermek születésnapja, aki elhozta a fényt az emberek szívébe szeretet formájában. A legszebb és a legfontosabb emberi értéken alapul ez a vallás, melynek az egyik tanítása éppen az, hogy a szeretetünket osszuk meg egymással és sokkal többet fogunk visszakapni magunk is. Adni jó: adni jobb, mint kapni.
Emlékszem mennyire meglepett, amikor egy rádiós beszélgetésben meghallottam az élmény-karácsony kifejezést. Az egyik Waldorf-iskola képviselője mesélt erről: a karácsonyt ők úgy készültek megünnepelni, hogy a család összejön az ünnepekre és ajándékok helyett ők egymást ’adják’, vagyis az együtt töltött idő maga az ajándék: a közös főzések, étkezések, éneklések, társasozások, kártya partik, beszélgetések. Nagyon tetszik ez az elképzelés, bár jó lenne tudni, hogy miként sült el ez a kezdeményezés, ugyanakkor (most még) nem tudom elképzelni, hogy a mi családunk is így ünnepeljen. Ami a családi összejövetel részét illeti, az már most is működik, de nem tudok, és őszintén nem is akarok lemondani az ajándékozás öröméről. Persze az már más kérdés, hogy kinek mi az ajándék. Engem boldogsággal tölt el ez a készülődés: találgatom, hogy ki minek örülne a legjobban, jó kipuhatolni, hogy kinek van titkos kívánsága, és jó elkészíteni az ajándékokat is: varrni, öltögetni, fűzögetni a gyöngyöket, kivágni a papírdíszeket, na meg a gyerekek levelei a Jézuskának! Azokat nem adnám semmi pénzért. 🙂 Aki már olvasott ákom-bákom betűkkel papírra vetett sorokat a Mikulásnak és a Jézuskának az tudja mire gondolok. 🙂
Szóval nekem nagyon fontos ez az egész készülődés. És ne vessetek meg érte, de nagyon szeretem a boltokat is járni a kivilágított utcákon, benézni a téren felállított bódékba, forralt bort inni és válogatni a mesés, kézzel készült díszek között. Nagyon jó ez az egész. Bár, ha jobban belegondolok, akkor ez is egyfajta élmény-karácsony, nem igaz?
Mindenkinek boldogságos készülődést kíván,
Nóra
U.i.: gondoltam összeszedek néhány megfontolandó tanácsot is. Válogassatok kedvetekre!
A legfontosabb, hogy ha adunk valamit, akkor azt szeretettel adjuk. Teljesen mindegy, hogy mit: ha jó szívvel adod, annak örülni fognak.
A gyerekeket érdemes felkészíteni, hogy nem biztos, hogy a Mikulás, vagy a Jézuska el tudja hozni azt az ajándékot, vagy ajándékokat, amit kinéztek maguknak. Egy jó darabig egyébként gyakran maga a csomagolópapír és a kötözőszalag a legjobb ajándék, mert órákig el tudnak velük játszani.
Ha saját magad készíted az ajándékot, akkor beleteszed a szeretet energiádat is, ettől még szebb, értékesebb lesz.
Ne dőljetek be a hirdetések és a reklámok csábításainak, csak addig nyújtózkodjatok, ameddig az anyagi takarótok ér! Ha már most nem tudtok havonta félretenni, akkor mi a garancia, hogy a hitel részleteit tudjátok majd törleszteni?
Azonban érdemes nyitott szemmel járni: tényleg vannak jó ajánlatok a piacon. Ne feledd: jó helyzetnél nincs jobb helyzet. Mérlegelj alaposan, és ha megfelelőnek ítéled az ajánlatot, akkor merj lépni.
Beszélgessetek sokat a gyerekekkel és a családdal, ezek a gyertyafényes esték a legszebbek az évben. Készítsetek közösen díszeket, engedjétek, hogy a gyerekek is kivegyék a részüket a felkészülésből.
A házimunkát érdemes felosztani, vagy kisebb részekre tagolni. Ne hagyjatok mindent az utolsó pillanatra. És vegye ki mindenki a részét belőle képességeihez mérten!
És ami nagyon fontos: a készülődésben és az ünnepben leljétek örömötöket. Ne legyen stressz, ne legyen kiabálás és idegeskedés. Élvezzétek az ünnep boldogságos pillanatait!