Kutas Ferenc elmondta, hogy a szerkesztés folyamata súrlódásoktól mentes volt, de viták azért voltak. Személy szerint ő két esetben élt vétójogával az összesen a 830 szócikk végtelennek tűnő megtárgyalása során. Volt olyan, hogy csak beugrott a szerkesztőségbe, lezáratlanul hagyta kerékpárját, órákra ott ragadt, de a bringa nem tűnt el, mire valaki a hátsó sorban megjegyezte, „nem a régi már ez a város sem”. Elmesélte még, hogy a finisben szinte szó szerint odaköltözött a nyomdába Tatai Lászlóhoz és Keserű Zsuzsához, még ott is ebédelt, mikor az est közeledtével Zsuzsa megkérdezte, „Feri, itt is alszol?”.
A szerkesztőség tagjai egymásnak adták a szót, érdekes és mulatságos történetek hangzottak el. Szimacsek Rita elmondta, hogy hozzá és Petneházi Andreához a vállalkozók tartoztak, és viszonylag könnyű helyzetben voltak, mert az Adóosztálytól kaptak publikus adatokat. Dr. Reszkető Péternek megszavaznánk egy önálló, hetente jelentkező showműsort, amennyiben a newjság tévé lenne, mert mulatságos történetei megnevettették az összegyűlteket. Elmondta, hogy 20-22 sor volt szócikkenként szánva, de volt, aki háromoldalnyit küldött magáról, kikötve azt, ha egy szó is kimarad, borul az egész. A hobbi rovatnál is érték meglepetések, pl. annál, aki egy négybetűs hobbit is megjelölt, de nem akarta kimondani, mire Kutas Ferenc a segítségére sietett, hogy „x” a vége. Kis kötőjel – nagy kötőjel – gondolatjel tárgykörében végzett kutatásainak elmesélésével sem hagyta levegőhöz jutni a könnyező közönséget. Egyébként e három írásjellel Kutas Ferencnek és és a szerkesztőség legfiatalabb tagjának, Havrán Ákosnak is meggyűlt a baja.
A kötetben mintegy 16000 adat van, az eredetileg 600-ra tervezett szócikk helyett 830 lett. A 830, pontosabban csak 829 képből 3500 változat készült, mire kiválasztották a megfelelőt. Sokszor fejtörést okoztak a jópofa felvételek, de a szerkesztőség profi munkát végzett.
A szerkesztőség tagjai a teljesség igénye nélkül, a megszólalás sorrendjében.
Kutas Ferenc koordinálta felelős szerkesztőként a hadműveletet, mert a munka méretei miatt nyugodtan tekinthetjük annak. Petneházi Andrea és Szimacsek Ritával együtt a vállalkozókért felelt. Nyári Mihály és Bakulya Mihály a sportolókat szedte rendbe. Reszkető Péter felelt a kis- és nagy kötőjelekért, és valószínűleg ő lehetett a hangulatfelelős is. Dr. Marjai Gyulát, a korábbi főszerkesztőt a Szarvasi Ki kicsoda doyenjeként aposztrofálta utódja. Paraszt Attiláné a zenészekért, K. Szarka Judit az egészségügyért, és valószínűleg családi kötődése miatt a postai dolgozókért felelt. Molitórisz Pált helytörténeti kutatásai alapján szarvasi pantheon szerkesztésére jelölték ki. Havrán Ákos volt a kapcsolatokért felelős, levelezett, IWIW-ezett a jelöltekkel. Ne felejtsük el dr. Demeter Lászlót, a kuratórium elnökét sem, akinek szinte semmi dolga nem volt. Nem lenne teljes a sor, ha nem említenénk meg a borítót tervező Aszódi Antalt, ill. a Digitális Kalamáris tulajdonosát, Tatai Lászlót és feleségét, Keserű Zsuzsát sem, akikhez beköltözött a felelős szerkesztő .
A végén megérkezett a Mikulás is, aki ajándékokat hozott és szaloncukrot osztogatott. A minden konspirációs képesség híján levő Demeter László így köszönte meg a Mikulásnak a számára átadott ajándékot „köszönöm szépen, Zoli!”, ami megint hangos derültségre adott okot a közönségnek. Összességében a newjság fennállásának legélvezetesebb könyvbemutatóján jártunk, kár, hogy nem adják ki évente!
A „Ki kicsoda? – Szarvas 2000-2010” a boltokba került, 4500 forintos áron vásárolható meg, vagy rendelhető meg a szerkesztőségnél. Jobb lesz igyekezni, mert mindössze 120 példányt szántak kereskedelmi forgalomban értékesíteni. A könyv megvásárolható a Városi Könyvtárban, a Tessedik Múzeumban, a Polgármesteri Hivatal portáján és a DEBI Abc-ben.
{jomcomment}