Váratlan vendég a városban – egy sima tok

A sima tokok 4 változatának egyike a Dunában előforduló rendkívül ritka hal, évente csak néhányat fognak ki a halászok. Szigorúan védett, a „Vörös könyv”-ben benne lévő halfaj. December elején érkezett a bejelentés, hogy egy mohácsi halász 18 méter mélyről kifogott egy 22 kilós, 140 centiméteres, akkor még számára is ismeretlen példányt. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága adta át a halat a HAKI kutatói számára, akik rendkívüli körültekintéssel szállították a halat Szarvasra. A tok 2-3 hétig karanténban lesz, szigorú megfigyelés alatt, hogy a kifogásakor keletkezett sérülések, ill. esetleges egyéb fertőzések kiderüljenek, és azok szakszerűen el legyenek látva.

Ezek e tokfélék tengeri halak, de szaporodni édesvízben szaporodnak. A Vaskapu megépítése óta a Dunának ezen a szakaszán nagyon ritkák, és teljesen felhagytak vándorló életmódjukkal, és teljesen édesvízi formát élnek. Puhatestőekkel, fenékhalakkal táplálkozik.

A tokfélék szaporításával már a 60-as évek óta foglalkoznak a HAKI-ban, 1988 óta pedig élő génbankot állítottak fel az Intézetben. Azóta számos tokos nemzetközi projektben vettek részt a HAKI-s kutatók, világszerte elismeri őket a tokos szakma. A HAKI élő tokgénbankjában jelenleg hat tokféle egyedeit tartják fent, ebből három őshonos, a kecsege, a viza és a vágótok, valamint három nem őshonos -lénai tok, szibériai kecsege és lapátorrú tok- faj különböző korosztályait neveli az Intézet. A HAKI tervei szerint ez lesz a hetedik faj génbankjukban. Az élő génbankok szerepe nagyon fontos az ilyen ritka, kihalófélben levő fajok fenntartásában.

Ezeknek a halaknak egyedenkénti eszmei értéke nagyon magas, eszébe ne jusson valakinek ilyen halból halászlét főzni, sőt, ha valaki ilyet kifog természetes körülmények között, aminek rendkívül kicsi az esélye, Szarvason egészen pontosan nulla, az azonnal engedje vissza, dobja el a botot és fusson két kilométert, hátra ne nézzen!

Tekintse meg galériánkat!