H.Cs.
Vársz-e valakit? Vársz-e valamire? Vagy csak maga a várakozás vár téged, te pedig időzöl kényelmesen. Az alkalom les rád. Évszakok árnyai vetülnek rád. Kezedben szőlőlevelet tartasz. Vagy egy fotót. Egy arc néz vissza rád, mintha várna valahol, az idő mögötti térben.
***
Kimész a folyóhoz, hátulról látod magadat, ahogy ott állsz. Hosszú kabátban vagy. A hídon egy kamion halad el, ponyváján tizenkettes. „Leltári tárgy valaki képzeletében a pillanatnyi tizenkettes kamion.”
***
Máskor egy kihűlt szobában ébredsz. Elhúzod a függönyt, odakint varjak tollászkodnak. Köd van. Arra nyitod szemeid, hogy ébredésed maga a cél, a megérkezés. Az egyszeri álom olyan, mint a múltad. Visszakívánkozol.
***
Nyár van és elindulsz éjjel sétálni a parton. A földút sávjai szürkén derengenek. Cigarettád felparázslik. Moccanó díszletek körülötted. Óriás makett. A táj bútorai. Neszek, roppanások. Szemben alvó horgász.
***
A csend is egy bútor. Kirakott fotel az éjben. Beleülsz, kényelmes a mozdulatlanság. A csend teste ez, súlyos, de puha.
***
Gyermek vagy még, állsz a mólón, nézed a hullámok adását. Apró halak rajba verődve vonulnak. Kezedben fagylalt, a megolvadt vanília rácsurog a csuklódra. Talpad alatt forrót érzel, mégis beleborzongsz.
***
Megérkezik, akire vártál, s most már egyedül szeretnél lenni. Csak ültök egymás mellett némán. Kezedben fotó valaki másról. Vagy egy szőlőlevél. Erezete útjaid. Semerre, úgy érzed, az lenne a legjobb.
