A felsős farsangot – mely immár igazi ünneppé nőtte ki magát az évek alatt – a nyolcadikosok Bécsi keringője nyitotta meg.
Mielőtt az ötödikesek „színpadra” léptek volna, fogadalmat kellett tenniük, miszerint a felső tagozat újoncai méltó utódai lesznek a mai nyolcadikosoknak. A „Csibeavató” után pedig bajor földre kalauzolták a közönséget. A 6.a osztály fiatalkorunk orosz óráit idézte a Katyusa című produkciójukkal, míg a bések matrózruhába bújva táncolták el, hogy „Baj van a részeg tengerésszel”. A hetedik osztály a magyar néptánc két gyöngyszemével lepte meg a nagyérdeműt: a szentandrási lányos „csujogatós”és a szentandrási „botos” legényes igazán nagy sikert aratott. A diákönkormányzat műsora pedig azt hivatott tolmácsolni, hogy milyen jó az iskola nagy közösségébe tartozni.
A finálé most is a hamarosan búcsút mondó nyolcadikosok nevéhez fűződött, akik álmodtak egy világot maguknak, és ezt mondták illetve táncolták el szüleiknek, tanáraiknak és társaiknak, mellyel könnyeket csaltak valamennyiünk szemébe.
Hagyomány, hogy a bál alkalmával bálkirálynőt és bálkirályt választanak a résztvevők. Így történt ez most is. Ezúttal a korona Bohák Annamária és Bodonyi Ádám fejére került.
De azt gondolom, a szavaknál sokkal többet mondanak a képek. Íme:
