Mik láthatók a tavaszi égbolton?

A téli-tavaszi égbolt látványos csillagképei a Szekeres (Auriga) és az Ikrek (Gemini). Mind a két csillagképet fényes csillagok alkotják, így megtalálásuk még városi ég alól sem okozhat nehézséget. Főleg, hogy a Szekeres fő csillaga a Capella az északi égbolt harmadik legfényesebb csillaga, magyar népi neve "Kecskés csillag". A Capella a mérések alapján spektroszkópiai négyes rendszernek bizonyult, tagjait csak pontos mérésekkel lehet kimutatni, amatőr távcsövekkel nem felbontható. A Kecskés csillagtól jobbra található az égbolt egyik legtitokzatosabb égiteste, az Epszilon Aurigae, ismertebb nevén Almaaz. Először az 1800-as évek végén vették észre, hogy fényessége változik, majd két év múlva visszatér a normális kerékvágásba. Kicsit több, mint 27 évig nem történt semmi, majd az Almaaz megint halványodni kezdett, rengeteg fejtörést okozva a kor tudósainak, akik számtalan elmélettel álltak elő. A mai legelfogadottabb elmélet szerint a csillag egy fedési rendszer, tehát két csillag egymás körül keringése miatt a rendszer fényessége változik. Tudni kell azonban, hogy az Almaaz már önmagában is impozáns, hiszen "F" típusú csillag, átmérője 150-szer nagyobb a Napénál. Viszont semmilyen műszerrel nem tudták megfigyelni társát, mely a mai napig láthatatlan maradt, s mivel a fedés időtartama 2 év, hatalmas objektumnak kell lennie! Valószínűleg egy fiatal csillag, melyet sűrű porkorong vesz körbe. Ezt próbálja érzékelni a mellékelt fantáziarajz is.

A Szekeres éppen a Tejúton található, így területén rengeteg nyílthalmaz található. Már egy kis binokulárral végigpásztázva is lenyűgözőek ezek a halmazok, érdemes megtekinteni!

Az Ikrek két fő csillaga a Castor és a Pollux, magyar népi nevük Bojtárok Kettőse. A Castor egy 6 csillagból álló rendszer, ebből 3-at lehet távcsővel is megfigyelni, a két legfényesebb az égbolt egyik leglenyűgözőbb kettőse. A Pollux érdekessége, hogy bizonyítottan bolygórendszerrel rendelkezik. Mivel az Ikrek is a Tejút területén található, ezért rengeteg nyílthalmaz található rajta, a mellékelt képen mégis egy egészen más objektumot mutatunk be. Az Eszkimó-köd egy planetáris-köd, mely egy életét leélt csillag maradványa, mely vörös óriás állapotában ledobta magáról külső rétegeit. A Hubble űrtávcső remek felvétele remekül mutatja ennek a folyamatnak hevességét.