in

A hely, ahol élünk

A tegnapi front kitakarította felettünk a légkört, így kristálytiszta időben olyan kék volt az ég, mint amilyet tengerpartokon, vagy az Alpokban lát az ember. Kínálta magát az alkalom, hogy néhányat kattintsak, amiből majd 100 kép született. A fotókon minimális utófeldolgozás történt, sőt, legtöbbjükön semmi, így „jöttek ki” a kamerából. Azért gondoltam, hogy felteszem a newjságra, hogy ha valaki az oldalra téved, hátha kedvet kap a Körösök partjára jönni pihenni, naplementében horgászni, ami ugye annyira nem elérhetetlen, mint nekünk pl. a National Geographic  más, „na ide egyszer el kell menni” tájakon készült képeket. 

Állítólag egy idő után minden különösebb gyógyszeres kezelés nélkül kinövi az ember azt, hogy felhőket és naplementéket fényképezzen. Háááttt… reménykedjünk!

Vélemény, hozzászólás?

Ötórai tea Faludy Györggyel

Egy pont a bajnokesélyes ellen