A kőolaj-imádat hátulütői

Klímaváltozás – a manapság oly sokat használt kifejezés. Van, aki tagadja, van aki egyetért vele. Nem is ez a kérdés. Talán nem tanácsos megvárni azt a napot, amikor ki kell mondanunk: ennyi, nincs tovább. Talán nem kellene a végsőkig elmennünk, amikor már nincs visszaút.

Hangzatos jelszó a „Mentsd meg a Földet!” – nagyon szép cél, bár véleményem szerint kevesek vagyunk ahhoz, hogy a bolygót magát megsemmisítsük. A Föld biztosan túléli az általunk okozott drasztikus változásokat. Kiheveri, mint egy makacs náthát, aztán jót nevet az egészen. A bolygó már sok mindent megélt: volt rajta meleg, hideg, vizes, szárazabb időszak – ez változni is fog folyamatosan. Számunkra nem ez az égető kérdés. Mi hogyan fogjuk bírni?! – ez már inkább. A másik pedig, hogy az élővilágot pusztíthatjuk-e csak azért, hogy nekünk kényelmesebb legyen. Merthogy nagyon belekezdtünk a tékozlásba, az biztos. A Home (Otthonunk a Föld) című filmben hangzott el a rövid, de annál nagyobb tartalommal bíró mondat: „Feléljük a nélkülözhetetlent, hogy felesleget gyártsunk.”

Nézzünk néhány adatot: 1879-ben született Edison izzólámpája – ma minden helyiségben van legalább egy. 1886-ban futott ki a gyárból Benz első benzinüzemű autója – az ezredfordulón már több mint 50 millió volt forgalomban. 1883-ban szabadalmaztatta mechanikai televízióját Nipkov – manapság az a ritka, ha nincs tv a házban. Ha ma körbenézünk a lakásban, mindenféle elektronikus kütyü vesz körül minket. Ha jól megnézzük, rengeteg találmányt szült a lustaság. (De mi lusták vagyunk biciklizni (jó időben), lusták vagyunk a tévéhez lépni, hogy át- vagy kikapcsoljuk, aztán meg drága bérletet veszünk a fitness-terembe, hogy a nyomasztó 20 kiló plusztól megszabaduljunk…hát nem röhejes?)

Az elektromos árammal működő szerkezetek éhségét az erőművek (hő- és atomerőművek, kis százalékban vízerőművek) elégítik ki. A kulcs tehát a felhasználók kezében van: feleslegesen ne használjunk semmit! Gondoljuk át, mire van feltétlenül szükségünk és aszerint racionalizáljuk használatukat. Ez a bolygónak és a pénztárcánknak is jót tesz majd.

A Föld Órája a WWF nemzetközi kezdeményezése, mely Sydneyből indult. Célja, hogy felhívjuk a figyelmet az éghajlatváltozásra és annak veszélyeire. A világ legnagyobb klímavédelmi eseményén a csatlakozók vállalják, hogy március utolsó szombatján 20.30-tól egy órára lekapcsolják a világítást.

Tovább segíthetünk a Földnek és élővilágának, ha a mindennapokba is csempészünk ebből a gondolatból egy keveset. Hiszen ha „zabáljuk” az energiát, akkor a károsanyag-kibocsátásunk is sok, sőt rengeteg lesz, annak pedig csúnya következményei lehetnek. Az 1700-as évek elején még elfogadható mennyiségű (kb. 280 ppm) volt a légkör szén-dioxid tartalma. A „fejlődés” megugrásának köszönhetően hatalmasat nőtt (már az 1980-as években elérte a 350 ppm-et). A szén-dioxid, nitrogén-monoxid, metán, freonok olyan gázok, melyek töméntelen mennyiségükkel üvegházhatást okoznak. A szén-dioxid 50 százalékával az „előkelő” első helyet szerezte meg ennek okozásában, a többi adja a másik 50 %-ot. (Az üvegházhatást – nagyon leegyszerűsítve – úgy kell elképzelnünk, hogy a Napból beérkező meleg nem tud távozni a „paplant” alkotó gázok miatt, így a légkör hőmérséklete fokozatosan emelkedik. Aki szedett már paradicsomot fóliasátorban, az tudja, hogy milyen kellemes.)

Az energiaátalakításból származó környezeti károk csökkentése több módon lehetséges (együttvéve): környezetkímélő energiatermeléssel, energia-felhasználást csökkentő technkiai megoldásokkal és az energiaigény mérséklésével. Tudásunk, technikáink már vannak hozzá, „csak” akarni kell! A változás itt is az egyének szintjén fog elindulni. Ha sikerülne szemléletet váltanunk, ha érdekelne minket, hogy mi lesz ezután, és a szebb és biztosabb jövő érdekében még a cselekvésre is hajlandóak volnánk, megmenthetnénk ezt a világot!

A baj abból fakad, hogy sokakat nem érdekel a jövő. Megelégszik a mával, a többi meg majd lesz valahogy. Ha a gyermekeinkre és unokáinkra nézünk, és gondolunk az ő felnőttkorukra is, akkor eszünkbe kell jusson, hogy a mi kezünkben van a döntés!

Racionalizáld energiafelhasználásod!

Kapcsold le a villanyt, húzd ki az elektromos eszközöket – járj többet biciklivel, gyalog, tömegközlekedéssel – szigeteld a házad és a nyílászárókat – tekerd lejjebb a fűtést, akár csak egy fokkal – ne vásárolj feleslegeset és túlcsomagolt dolgokat, messziről jött árut (hiszen a fuvarozás is rengeteg energiát emészt fel) – ütess fát (megköti a klímaváltozásért nagyban felelős szén-dioxidot és cserébe oxigént ad)!

A végén álljon néhány idézet Kurt Vonnegut-tól, aki sajnos már nem ír többet:
„A kormány hadat visel a drogok ellen, nem igaz? Akkor menjen neki a kőolajnak is. Beszéljen arról, hogy milyen káros a kőolaj bódulata! Ez aztán a káros bódulat! Ha tankolunk egy keveset az autónkba, akár száz mérföldet is megtehetünk óránként, elüthetjük a szomszéd kutyáját, és cafatokra téphetjük a légkört.”

„A megfeszített Föld bolygó, ha megtalálná hangját, és értené az iróniát, akár azt is mondhatná arról, ahogy tönkretesszük: „Bocsáss meg nekik, Atyám, nem tudják, mit cselekszenek.”

Az irónia az lenne, hogy tudjuk, mit teszünk.

Amikor az utolsó élőlény is elpusztul miattunk, milyen költői lenne, ha a Föld azt mondaná, talán a Grand Canyon mélyéről felszálló hangon: „Bevégeztetett.”

Az emberek nem szerettek itt élni.”