Tiszta, tiszta, tiszta

Van abban valami mélységesen szép, ahogy a tavasz ránk köszönt. Fénylő kék az ég, szépen fúj a szél, a levegőben ott a tavasz illata. Minden megszépül, megtisztul. Nem véletlenül van tavasszal Húsvét ünnepe sem. És ha itt a tavasz és a Húsvét, akkor itt az ideje a tavaszi nagytakarításnak is. 

A házimunkával alapvetően nincs semmi baj, leszámítva azt, hogy nem akkor végezzük el, amikor szeretnénk, hanem rendszeresen muszáj végezni. És ez alapvetően befolyásolja a hozzáállásunkat. De a tavaszi nagytakarítást is csak elkezdeni nehéz, mert ha már benne vagyunk, akkor könnyebb. Látjuk a fényt az alagút végén és az ablakokon is. És nemcsak a lakásunk tisztul meg, hanem a lelkünk is.

Olyan jó látni, hogy a munkánknak azonnali, látványos eredménye van: csillog-villog, ragyog minden. Szinte rituális, ahogy a kezünk nyomán megtisztul a környezetünk, és a monoton munka alatt a bensőnk is megszépül. 

Mindig is szerettem a mosogatást, mosást, mert jó érzéssel töltött el, ahogy a tárgyak, ruhák megtisztultak, megszépültek. Jó volt nézni, ahogy a víz elviszi a szennyet, piszkot és minden tiszta lesz. Milyen jó lenne, ha a lelkünkre is tudnánk valami szuper tisztítószert alkalmazni, amitől egy csapásra eltűnik minden, ami nem oda való. Lemoshatnánk a mindennapi gondokat, a médiából ránk zúduló hazugságokat, a szemfényvesztő megtévesztéseket és a sok erőszakot, agressziót, ostobaságot, az obszcén és gonosz gondolatokat. A hétköznapi csete-patékat, a türelmetlenséget, az irigységet és a ki nem mondott szavakat. Fényesre lehetne mosni lelkünket és jól kiszellőztetni a rakoncátlan tavaszi szélben. És amikor jól átfújta a szél, akkor már csak a tavasz fűszeres illatát lehetne érezni. Valahogy úgy, mint este a kiszellőztetett ágyneműbe bújva.