Babák Z
Glazt Ferenc akadémikus nyitotta meg a Mezőváros és Vidéke Országos Vidéki Fórumot a Halászati és Öntözési Kutatóintézet konferenciatermében. A mintegy 140 regisztrált érdeklődő által figyelemmel kísért konferenciát Ligetvári Ferenc, az Orbán-kormány környezetvédelmi minisztere vezette le. Az első előadó Babák Mihály polgármester volt, aki a térség előnyeiről, történelméről beszélt, bemutatta a város országszerte ismert nagyobb termelőegységeit. Levezette, hogy hogy miknek köszönhető, hogy a térség ebbe a helyzetbe csúszott. A következő mondata nagyon az itt élők szívéből szólt: „… mi itt akarunk élni, de nem csak a munkában hanem életminőségben és jövedelemben is konvergálni akarunk az uniós átlaghoz”. Ehhez azonban kellene az M44-es, mert enélkül olyanok vagyunk, mintha érszűkülete lenne a megyének.
Domokos László a Békés Megyei Képviselő-testületének elnökeként ismertette a Békés Megyei Önkormányzat intézményi szerkezetét, majd bemutatta a megye pályára állított növekedésorientált gadaságfejlesztési programját, válságkezelő intézkedéseit, amik kiterjednek az előrehozott önkormányzati beruházásoktól kezdve az oktatáson és a kommunikáción át a határon átnyúló együttműködésekig.
Glatz Ferenc a vízkészletre alapozott kitörési pontokról tartott összefoglalót, miszerint a mezőgazdasági, élelmiszeripari tevékenységek mellett komoly lehetőséget rejt a terület a vízparti üdülések szempontjából is. Példaképp hozta fel a Balear szigetet, ahol 1000 lakosra 518 vendégágy található szemben a Békés megyei 17,9-del, majd szembesített a tényekkel, miszerint megyénk GDP-je az EU átlagának mindössze 40,4%-a. Hogy vizközeli hasonlatnál marajunk, ez valahol a béka segge alatt van.
Váradi József a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság főigazgatója megdöbbentő adatokat mutatott be a Föld vízgazdálkodásáról, szennyvízkezeléséről. Ki gondolta volna, hogy 1 kg búza előállításához 1500 liter vizet használunk fel?
A hazai vízgazdálkodás időszerű kérdéseinek taglalása után kijelentette, hogy a 2011-es magyar EU elnökségnek a víz lesz a központi témája, minek utána az elnöki feladatait brilliánsan ellátó Ligetvári Ferenctől gyorsan kapott is egy pohár vizet. Fontosnak tartja, hogy a vizeket helyben tartásuk. Ahhoz, hogy 825 millió m3-nyi víz tározására berendezkedjünk 212000 hektár igénybevételére van szükség, de ennek egyelőre nem tudhatók, milyen gazdasági következményei lehetnek. Magyarországon is tudomásul kell venni, hogy a víz minden cseppjéhez valamilyen munka tapad, amiért fizetni kell, jelentette ki Váradi József.
Szarvas város környéke mocsár volt – kezdte mondandóját Váradi László, a HAKI igazgatója. Így Szarvason a HAKI jó helyen van, hiszen van folyó, holtág, tavak – azt nem tudja, hogy a FVM mit keres Budapesten.
A Halászati és Öntözési Kutató Intézet régen állami gazdaság volt, melynek felbomlása után az „alegységek” közös érdekektől vezérelve összefogtak, így a HAKI-n belül kis cégek működnek. Ennek köszönhető, hogy olyan forrásokat is tudnak szerezni, amit egyedül nem sikerülne.
Az 1906-ban már kutatásokat folytató, így ma már több mint 100 éves HAKI fejlődésének mérföldköveinek felsorolása után az igazgató büszkén jelentette ki, hogy az Intézet Kelet-Európában egyedülállóan aktív európai uniós téren, hiszen számos nagy projektjük volt és van ma is. A HAKI nemcsak kutatóintézet, hanem oktatási, innovációs komplexum is, melynek nagy projektjei közül kiemelkedik a pontytenyésztés; friss kutatás a baramundi (sügérféle) termelése, de tokfélékkel is foglalkoznak. Szarvas adottságait is kihasználják, ugyanis a (16oC alatt elpusztuló) melegvízi afrikai harcsát termálvíz segítségével tudják eredményesen tenyészteni. Előremutató megoldásaikat is hosszan sorolhatnánk: kombinált intenzív és extenzív tavakkal dolgoznak, melyek úgy működnek, hogy az intenzív tavak tápdús vizét átvezetik az extenzív módon működtetett tóba, ahol annak tápanyagainak felhasználása után a biológiai úton szűrt vizet visszaengedik az intenzív víztestbe – körfolyamatot létrehozva ezzel. Más megoldásként a természetes vizek eutrofizálódását (végső soron elalgásodását) okozó tápanyagdús vizet általuk létrehozott wetland-ekre, vízinövényekkel teli tavakba vezetik, ahol szintén megtörténik szűrésük, „ártalmatlanításuk”. Ez a megoldás szintén újszerű, és szintén a HAKI kutatóinak köszönhető! Különlegességnek számít még az új anyagok alkalmazása a tápkészítésben, ugyanis immunstimulátorként ható gyógynövényekkel igyekeznek megspékelni a tápjaikat, nem pedig „agyongyógyszerezni” halaikat. A komplexitást növeli, hogy belvízveszélyeztetettség-előrejelzést, -kutatást is folytatnak. A vizsgálatok mellett a turizmus élénkítéséből is kiveszik részüket, hiszen horgász-, sőt halász-versenyeket is szerveznek, szakmai konferenciáikra pedig messze földekről is érkeznek vendégek, majd viszik hírét városunknak.
A HAKI-nak –és más hazai halas cégeknek- nagy problémája, hogy a hazai halfogyasztás gyalázatosan alacsony. Csak a románok és a bolgárok esznek kevesebb halat Európában, mint mi, ráadásul az itthon fogyasztott halak több mint 60 %-a importból származik. Váradi László fontosnak tartja a hazai halfogyasztás növelését, ezért a feldolgozottság fokozását, a választékbővítést, a népszerűsítést, a kereskedelmi lánc fejlesztését és a hal becsempészését a tömegétkeztetésbe. Hangzatos és lényegre törő „Friss halat a szomszédodból!” felszólításával zárta előadását.
