Babák Z
Elgondolkodtat, és többeket elborzaszt az a tény, hogy olyan madarak védelmére kell felhívnunk a figyelmet, amikkel nem is olyan régen szinte minden nap találkozhattunk. Ha visszaemlékszünk, 2007-ben a mezei verebet, 2006-ban a tövisszúró gébicset helyeztük a figyelem középpontjába. 2010 a fecskék éve.
Gyermekkoromban a füsti fecskék még ki-be jártak az alsóépület gerendájára épített fészkükből, de a lakóház oldalán is számos család lelt otthonra. Nem bántottuk őket, sőt örültünk, hogy nálunk ilyen népes sereg fenyegeti a légytársadalmat. A légynek igen, de a falnak nem ártottak, hiszen édesapám deszkát erősített a fészkek alá, így a „melléktermék” nem szennyezte a fehér felületet. Most meg az év madara a füsti fecske, társaival, a molnár és parti fecskével együtt. (A sarlósfecskék csak névrokonok, ők más rendszertani kategóriába tartoznak.)
Felmerül a kérdés, hogy hogyan jutottunk idáig, mit rontunk el, hiszen ezek a madarak nagy hasznot hajtanak, nem beszélve arról, hogy végtelenül takaros jószágok. Egy ilyen csepp kis madár rengeteg szúnyogot, legyet fogyaszt el élete során. Épp ezekből van ma már kevés, a fecskék nagy pechére. Számukra a legnagyobb problémát az jelenti, hogy szép lassan eltűnik, pontosabban megváltozik az élőhelyük, ahol fészkelni és táplálkozni tudnak. Az állattartás drasztikusan lecsökkent az utóbbi évtizedekben, ezáltal a legyek száma és a fészekrakásra alkalmas hely is megfogyatkozott – gondoljunk csak az ólban, vagy a tanya eresze alá épített mesteri kis sárfészkekre. (Ma már tanya is alig van, otthon meg sertés és szarvasmarha helyett kutyát, macskát tartunk.) Emellett évente többször is szúnyogirtásra kerül sor, így aztán a fecskék táplálékszerzése is nehézkessé vált. Ezt tetézi még a hamar, hirtelen érkező hideg, a vonulási útjuk során jelentkező veszélyek. Nem is csoda, hogy egyre ritkábban találkozhatunk velük.
A molnárfecskék helyzete a füsti fecskéhez hasonlóan szomorú, bár ők a jobban urbanizálódott, városiasodott fecskefaj a három közül, így az ő számuk nem csökkent olyan drasztikusan. (Szarvason több helyen is látni fészkelő molnárfecske-párokat, a madárbarátok nagy örömére! Viszont hallottam olyanról is, hogy valaki a már költő fecskepár fészkét verte le… Abban az esetben, ha valaki szeretné távol tartani házuktól a fészkelni vágyó fecskéket, akkor függesszen az eresz alá zsinórra fűzött nejlon-csíkokat, vagy bármi olyasmit, amit a szél mozgatni tud! Ettől tartanak a madarak, így más helyet igyekeznek keresni.)
A három hazai fecskefaj közül a legnagyobb veszélyben a parti fecske van. A folyók mentén, szakadópartok falaiba vájt üregeiben fészkel, de megtalálhatók homok- és sóderbányákban, néha építkezéseken is. Próbálkozik szegény mindenütt… A folyók erősen szabályozottak ma már, így a partok vándorlása is erősen korlátozott, így a parti fecske helyzete egyre rosszabbra fordul.
Egy fecske nem csinál nyarat, de egy-két természetvédő sem fogja tudni megvédeni a fecskéket. Itt is, mint számos más területen, összefogásra, közös segítségnyújtásra van szükség!
Hogyan segíthetünk?
A lehető legjobb lenne, ha tanyára költöznénk, jószágokat tartanánk és hagynánk a fecskéket dolgozni. Ezt persze nem várhatjuk el mindenkitől, de a városlakók is sokat tehetnek!
Lehet vásárolni és készíteni is műfészkeket, fészekrakásra alkalmas helyeket.
A fecskéket segíthetjük úgy is, hogy fészekrakási időszakban folyamatosan nedvesen tartunk egy pocsolyát, ahonnan a madarak sárgombócokat tudnak gyűjteni a fészekhez, hiszen egyébként sem könnyű apró galacsinokból felépíteni egy fészket, hát még, ha messzire is kell repülni minden egyes golyóért!
Részleteket és további hasznos információkat találnak a Magyar Madártani Egyesület honlapján, a www.mme.hu oldalon.
A 2010-es év a fecskék mellett a biodiverzitás éve is, a fecskék eltűnésével pedig ez a változatosság csorbulni fog. Sajnos, ha marad ez a tendencia, már nem sokáig fognak röpködni a fecskék a fejünk felett. Segítsük őket, vigyázzunk ezekre a hasznos kis gyöngyszemekre, megérdemlik!
Május 10. a Madarak és Fák napja, ehhez az alkalomhoz programot biztosítanak az érdeklődőknek 10-én, vasárnap az Arborétumban, 11-én, hétfőn pedig a Körös-Maros Nemzeti Park területén.
