Két kisebb kitérőtől eltekintve mindig is a városban élt. 1948-tól nyugdíjazásáig a kereskedelemben dolgozott, ahogy a jelenlévők közül többen emlékeztek is még rá a pult mögül. Három férje volt, akik közül az egyik szintén kereskedőként dolgozott. Amit rokonai és szomszédai egybehangzóan mondanak, Erzsike néni mindig nagyon energikus, határozott személyiség volt, és mind a mai napig az is. A „szépkorú” hölgy elmondta, hogy mindig is ő intézett mindent a férjei mellett. Egy ilyen energiával teli aktív kor után ne csodálkozzunk, ha Erzsike néni arra a kérdésre, hogy hogy telnek egy 100 éves ember napjai, csak annyit mondott, hogy „unalmasan”. Kis izgalmat csak az jelentett sajnos, mikor a közelmúltban álmában kirabolták a nénit, és elvitték a temetésre kuporgatott pénzét.
Igazi öröm csillant fel Erzsike néni arcán, mikor megjelent unokája, aki szintén eljött köszönteni a Nagyit, de itt volt a menye is Fonyódról, aki szeretné, ha oda költözne „szépkorú” anyósa.
Köszöntésére a város részéről Babák Mihály polgármester, Dr. Melis János jegyző, dr. Bankóné Ordovics Katalin anyakönyvvezető jött el a jeles alkalomból. Erzsike néni azon kevesek egyike, akik nem ismerik Polgármesterünket, ami biztos hozzájárult ennek a szép kornak az eléréséhez, de ebből ne vonjunk le következtetést. Városvezetőnk egy új tévét hozott ajándékba, amit azonnal be is állítottak az egyik régi rossz helyére.
Erzsike néni végtelen türelemmel viselte a sok idegent maga körül, profin pózolt a fényképezőgépek és a kamerák előtt. A vendégeket szendvicsekkel és tortával kínálta, amit mindenki, még a fogyókúrázók is elfogadtak, mintegy életelixírként, majd eljött a búcsú ideje, amikor is Erzsike néni magához intette a newjság jelen lévő képviselőjét, hogy hadd adjon két puszit egy „ne szégyelljen már ennyire” felkiáltással, amit őszinte örömmel osztunk szét olvasóink között, és kívánunk neki még hosszú, „unalmas” életet azzal, hogy szívesen ott lennénk a 110-en is, ami Erzsike néninek is és a newjságnak is örömteli esemény lenne.
