A szünetben Somogyi mester Nagy Rolandot küldte pályára azt remélve, hogy támadást is tudunk vezetni. Ehelyett ismét a hazaiak találtak be egy közeli fejessel megint csak Cserna volt jó helyen. Az addig békés hazai nézők közül kettő is úgy gondolta, hogy a szarvasi vendégszurkolókat mocskolja, különösen annak hölgytagjait. Bravó fiúk kemények voltatok! A helyi rendezőktől semmit se várhattunk, akik kedélyesen beszélgetve nézték a szomorú jeleneteket.
Pályára lépett Csipai és Stanley is, majd Somogyi Janó szépen lőtt a bal alsó sarokba, visszahozva némileg a meccsbe csapatunkat. Gólkirály jelöltünk egész meccsen derekasan harcolt a védőkkel. Akárcsak múlthéten, Rákóczitelepen, kitámadtunk, a hazai ellentámadások pedig veszélyesek voltak, sokszor csak a szerencse segített, hogy elkerüljük a méretes zakót. Ám Klimaj az utolsó percben így is egyenlíthetett volna, de közeli lövése a bal kapufa mellett kötött ki.
1-2 lett a vége és tavaly november 21. után újra megérezhettük a vereség ízét, joggal, mivel gyengén játszott a gárda. Závodát nem tudtuk pótolni, védelmünk ilyen felállásban gyenge volt, Janó pedig egyedül őrlődött elől. Pedig győzelem esetén két pontra megközelíthettük volna az éllovas Szabadkígyóst. Így azonban az utolsó négy meccsen a második hely megtartása a reális cél. Ez is óriási eredmény, hiszen az előző két kiírásban a kiesés elkerülésért harcoltunk. Nehéz meccsek várnak még ránk köztük helyi rangadók is, a szurkolókon nem fog múlni, mert mi mindenhol ott vagyunk a Szarvasnak szurkolunk.
Szeghalomról tudósított Gunda Atilla
{jomcomment}