Az ember nyugodtan sétál a főutcán, mikor száz torokból harsan fel a sikoly. Körülnéz, hogy mi lehet az oka. Gombafelhő nincs, gombafejűek nagy része előrement, Elvis állítólag él, sőt, járt Szarvason, amiről dokumentum is jelent meg a newjságon. Valószínűleg titokban visszatért, és hasra esett egy gitárban, amivel új stílust teremtett. Pont most, pont itt. Csalódás, de a színpadon nem Elvis, hanem három fiatal srác ugrál, pontosabban egy talán énekel. Tök ismeretlenek, de úgy látszik, hogy csak nekem, mert a kétsátornyi lányseregnek nem. SP. Nem mond semmit a név. A tömegben egyedül nekem, aki azt sem tudja, mit nézzen. Ez most egy táncformáció, aki elhívta az emeleten lakó srácot, akit a szellőzőn keresztül szoktak hallani, amint énekel a zuhany alatt, vagy egy szólóénekes, aki elhívta a felette lakó srácokat, akiket ugrálni hall a fenti lakásból. Rajtam kívül mindenki tudja a tömegben. Régen mintha más lett volna a zene. Vagy csak más bolygó, más szokások?
PS: Ezen sorokat olyan írja, akinek se hallása, és egy rövid triolakarriertől eltekintve hangszeres tudása sincs, és abszolút tehetségtelen mindenben, de ezen élmény hatására átértékelte az életét, és elhatározta, hogy megnöveszti a haját, és szólóénekesi pályára lép.
{jomcomment}