A helyiek azt mondják, hogy készült már itt annyi kép, videó, volt itt boldog-boldogtalan, ami ha másra nem is, de arra jó, hogy felhívja a figyelmet, hogy ez ne történhessen meg még egyszer a közeljövőben. Hogy a távoliban mi lesz? Az idősebbek emlékeznek még arra, hogy 74-ben volt itt utoljára ilyen helyzet, de akkor még voltak vízügyes szakemberek, akik tudták, hogy a felső gát átvágásával el tudják vinni a falut veszélyeztető vizet. Sajnos úgy néz ki, hogy ezek a szakemberek a takarékoskodás áldozatául estek. A szomszéd falu, Arnót lelkészével, Budai Barnabással beszélgetve, kiderült, hogy oda is Gyuláról érkeztek vízügyes szakemberek, akiknek az első kérdése az volt, hogy hol is folyik a Sajó? Velük nincsenek kisegítve az ottaniak.
A médiának a szenzációhajhászáson kívül tényleg volt annyi szerepe, hogy az egész ország látta, hogy mekkora a baj, és talán ennek köszönhetően is sikerült mindössze másfél nap alatt összegyűjteni a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola diákjainak annyi adományt, hogy a raktárnak kijelölt helyiség megtelt. A gyerekek tisztító- és fertőtlenítőszereket, ruha- és ágyneműket, élelmiszereket hoztak, a tanárok motoros permetezőkre gyűjtöttek össze pénzt a fertőtlenítéshez, és aminek beszerzése során a kertészeti áruda is felajánlott még egy permetezőt. Mire a kitűzött indulási időpont elérkezett, kiderült, hogy egy mikrobusz kevés lesz, kell még egy, és még így is maradt még az iskola raktárában néhány zsáknyi segély. Ezek sem vesznek kárba, mert a tegnapi sikeres utat követően Lázár Zsolt evangélikus lelkész újabb túrát tervez az árvízsúlytotta területre, és akkor célba fog érni a maradék is. A gyűjtést a pakolás követte, amiben a benkás diákok segítettek. Hogy kicsik és nagyok is értsék, mire ez a nagy felhajtás, Lázár Zsolt az udvaron elmondta nekik, hogy hova és miért viszi segítségként a csomagokat.
Autóba ültünk, és Felsőzsolca felé vettük az irányt, de alig hagytuk el Martfűt, ahol már a Tisza fitogtatta erejét, és a Szolnok felé vezető utat már nyúlgátakkal védik a katasztrófavédelmisek. A következő megdöbbentő kép majd 100 kilométerrel arrébb az elhíresült Auchan, amit sok felsőzsolcai bűnbaknak kiált ki, mert elmondásuk szerint áruház védelmében terelték a falura a vizet. Most ott tart a dolog, hogy az áruház is, és a falu is vízben áll. Vízben, de nem a Sajó vizében, amitől a helyiek tartottak, hanem a Bódva vizében, ami normál esetben akkora, hogy néhol át is lehetett ugrani, most meg hátulról támadt a településre, és öntötte el jó részét.
A faluba érve a közlekedést segíti, hogy majd egy métert csökkent már a vízszint. Mikor tetőzött az ár, akkor úgy lehetett csónakkal átkelni a kerítések felett, hogy nem akadt meg a csónak alja. A segélyeket egy raktárban gyűjtik. Ott jártunkkor is raklapszámra pakolták le a palackos vizet. Mivel a kirakodással várnunk kellett, eljuttattunk egy csomagot egy megadott címre. Útközben az ablakból kihajoló néniktől megkérdezte Lázár Zsolt, hogy van-e valamire szükségük, hátha hoztunk magunkkal olyasmit, aminek szűkében volt. Mellig gázolt a vízben a HAKI által kölcsönadott vízhatlan ruhában, de ha kellett átmászott a kerítésen is, hogy oda tudja adni az apróbb segítséget. Úgy látszott, megtetszett neki ez a vizes közeg, alig akarta abbahagyni. Az általunk keresett cím Felsőzsolca olyan részén volt, ami egy olyan lapály, aminek nincs lefolyási lehetősége és csak szivattyúkkal tudják majd vízmentessé tenni. Egyszer. Itt még mindig mellig ér a víz. Ide juttatta el a címzett csomagot lelkészünk a mellig érő vízben.
Míg várakoztam a Via Canale Grandéra átkeresztel utca végében, akkor tett vízre két csónakot a kárenyhítésben segédkező felsőzsolcai cég két csónakot, és indult el egy segélycsapat, és amikbe a szarvasi szállítmányból is tudtunk bepakolni, és míg a visszaérkező Lázár Zsolt elment átadni a szállítmányt Kádár László jegyzőnek, sikerült csatlakoznom a csónakosok csapatához, amiknek pont fotósra volt legkevésbé szüksége, de megadó türelemmel viselik már az ilyesmit. A csapatban részt vett a helyi orvos, és a GOBAL Kertransz Kft. egyik tulajdonosa, valamint az elöntött területen lakó fiatal önkéntesek is, és végigjárták a még vízben álló utcákat. Az erkélyeken emberek. A csónakosok kérdésére mindenki mondja, hogy mire lenne szüksége, de senki sem akar felhalmozni, mondják, hogy miből van elég, mire lenne szükség.
A felsőzsolcaiak szerint hatalmas fejetlenség van a kárenyhítésnél. Úgy tűnt, hogy a védekezés élére állt helyi vállalkozáson és a segíteni akaró és tudó helyieken kívül a fiatal rendőröknek látják a legnagyobb hasznát. Fiatal rendőrből pedig jó sok volt. Sokuknak sajnos a hirtelen jött parancs miatt otthon megromlik a hűtőben a kajája, ill. az asztalon hever a kifizetetlen csekkje, de sajnos ilyen a rendőri munka, ha menni kell akkor 10 percen belül menni kell. Ezek a fiatalok pakolni sem restek, és nagyon lelkiismeretesek. Mikor látták, hogy az útbaigazításuk szerint nem biztos, hogy a pillanatnyi vízállás miatt el tudunk jutni célunkhoz, utánunk jöttek, hogy nem szorulunk-e segítségre, de a türelem és segítőkészség mindegyikükre jellemző volt, pedig volt olyan helyzet, mikor lelkészünk is már-már elveszítette a türelmét.
Ami még feltűnt, hogy mindenki roppant türelmes a másikkal. Ezeken az elöntött utakon csak találgatni lehet, hogy hol az útpadka, és ha megálltunk, hogy egy-egy idős néninek adjunk olyasmit, aminek szűkében van, mindenki türelmesen megvárta, hogy haladjunk tovább. Igaz, sietségre itt most semmi ok. A humorérzék sem hagyta el a zsolcaiakat, mert a Balassi Bálint utcát az egyik ott lakó átkeresztelte Via Canale Grandéra, nem minden alap nélkül.
Szükség lesz még segítségre. Az ott lakók elsősorban fertőtlenítőszereket, tartós élelmiszereket, tisztítószereket kértek, ha folytatódik a gyűjtés. Áram nincs, a hűtők nem mennek, a vezetékes víz elfertőződésétől lehet tartani, mert a kidőlt falakkal együtt a vezetékek is megsérültek, ahol a pangó és egyre veszélyesebb víz be tud kerülni a rendszerbe. Rengeteg állat elpusztult, de a víz minőségére jellemző, hogy még halakat is lehetett látni háton úszni.
Kicsi a világ. Még a túránk elején a véletlen összehozott bennünket egy autónyi evangélikussal, Fabiny Tamással, az Északi Egyházmegye püspökével, Mekis Viktóriával, az Országos Iroda Igazgatóhelyettesével és Buda Annamáriával, Diakóniai Osztályvezetővel, akik szintén a segítség lehetőségét keresték az árvizes területeken.
A Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola diákjain, szülői közösségén, pedagógusain, valamint az Ótemplomi Evangélikus Egyházközségen, Ótemplomi Szeretetszolgálaton, a Bacsó Óvoda dolgozóin és a Humán Szolgáltató Központ Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatán kívül kívül segített még a Szarvas Lux Kft, Mikó László, Szilágyi Antal, Dr. Kozma Manuela, Garai Szabó Tibor, Klenk József, Paletta, Barex Kft., Szarvas Fish Kft. Domján Balázs, Tolnai Pál, Geomark Kft, Fábry Konditerem, Gazdabolt, Gyekizki Pál Kertészeti Árudája, Szarvas Város Tervező Kft., Skita Zoltán, Szarvasi Soni Kft., Gerzsenyi család, Lévai András Bt., Melis Lászlóné, Laktárius Kft., Raffai és Tsa. Bt., Szarvasi Unitrans Kft., Medvegy Zoltán, így az adomány mértéke közel 1 millió forintra rúgott. A szállítmány célbajuttatásához a gépjárműveket az Ótemplomi Szeretetszolgálat biztosította.
