Már a felajánlás elején tudtuk, hogy annyi más probléma megoldása közepette az edelényieknek nem volt egyszerű megszervezni a gyerekek ideutazását, de három lelkes embernek sikerült. Egy önkormányzati dolgozó, az iskola igazgatónője és egy utazási iroda munkatársa vette kézbe a szervezést.
Csütörtökön reggel indultunk útnak, és 21 gyermeket hoztunk el. Az élet Edelényben is kezd visszaállni a rendes kerékvágásába, és vasárnap megtartják az iskolában az évzárót és a ballagást, ezért a nyolcadikos gyerekekért hétfőn fogunk elmenni.
Amit a televízióban látunk is megrázó, de ott tapasztaltak minden képzeletet felülmúltak. Jártunk egy három gyermekes családnál, akiknek gyermekeit elhoztuk. Házuk összedőlt, mindenük odaveszett. Az édesapa éjjel a gáton dolgozott, mikor átszakadt a gát, percek alatt elöntötte az utcát a víz. Kérdeztük az édesanyát, mit sikerült kimenteni, a három gyermekét, mondta. Utánuk a legfontosabb az volt, hogy szóljanak a szomszédoknak, egymásnak, akkor, éjnek évadján, hogy mindenki meneküljön.
Ott jártunkkor volt éppen kint a biztosító kárfelmérője a családnál… nem találok szavakat, inkább nem minősítem a történteket!
Mi azt tapasztaltuk – Lázár Zsolttal ellentétben, aki már kétszer járt Felsőzsolcán, – hogy Edelényben és a kistérségben szervezettebben folyik a munka. Beszélgetve az ottaniakkal meg vannak elégedve, a lehetőségekhez képest minden segítséget megkapnak az önkormányzattól.
Arra a kérdésünkre, hogy jön-e a segítség, elkeserítő választ kaptunk. Nem megbántva azokat, akik igazán hasznos dolgokat küldenek, tartós élelmiszert, tisztítószert, az egész országból tonnaszám érkezik a ruhanemű, aminek nagyobb része használhatatlan. Válogatás nélkül lomtalanít az ország, pedig ezeknek az embereknek az egész életük munkája percek alatt romhalmazzá és lommá vált, amint azt láthatják fotóinkon is.
Elképzeli nem tudják, milyen gondot okoznak ezzel az edelényieknek! Ezeket a holmikat tárolni kell, válogatni belőle a használhatóakat, mert van szükség ruhaneműre is, de nem ilyen mennyiségben. Az iskolában már tele van a tornaterem és a tantermek is.
Mint ahogyan már a felhívásainkban is tájékoztattuk a szarvasiakat, mi az itt összegyűjtött adományokat célirányosan fogjuk eljuttatni közvetlenül a kárt szenvedett családoknak, felmérve az igényeket, csak azt, amire szükség van, és csak akkor, amikor kérik. Most nincs hova tenni pl. a bútorokat, hisz a házak összedőltek, romokban vannak. Már érkeznek bútor adományok hozzánk, amit nagyon köszönünk, mert nagy szükség lesz rá, átveszünk, tároljunk, és akkor visszük el, mikor már lesz hová tenni a károsultaknak.
A gyerek ittléte alatt jön a DUNA Tv és a Szegedi Körzeti TV forgatni. Igyekezni fogunk az ott tapasztaltakat „diplomatikusan” megfogalmazva összefoglalni és átadni a majdani nézőknek.
Itt most a legfontosabb, hogy a kárt szenvedett családokkal a későbbiekben is tartsuk a kapcsolatot, segítsük őket abban, hogy életük normalizálódjon. A gyerekek nagyon aranyosak, közvetlenek. A programjukat, szintén segítséggel és összefogással, sikerült úgy összeállítani, hogy megismerjék Szarvast, de legyen idő játékra, pihenésre is. Életkorukból adódóan ők egész másképp dolgozzák fel a történteket, mint a felnőttek. A szülők, mikor kikísérték a gyerekeket aggódtak, hogy víz mellé hozzuk őket, a gyerekeket viszont tegnap este alig tudtuk lebeszélni arról, hogy fürödjenek és kenuzzanak. Péntek délelőtt szarvasi testnevelők felmérték az úszástudásukat, és csak azokat engedjük a Körösbe, akire a szakember is azt mondta, hogy tud úszni.
