Az Aratónap második napja kemény munkával telt. Az aratócsapatok sorsolás útján tudták meg, hogy melyik parcellával kell megbirkózniuk. A szerencsésebbek kevésbé folyófüves csíkot kapta, amire Mihály István azt mondta a reklamálóknak, hogy „folyófüves, folyófüves, de régen is volt folyófű”, és a vita le lett zárva ezzel. Nem is érkezett óvás ez ügyben. A verseny nagyon látványos volt. A csapatok legtöbbje korhű népviseletbe öltözve vágta a rendet, szedte a kévét és rakta keresztbe. A legalaposabb csapatok még a földet is átfésülték, hogy kárba ne vesszen egy kalász sem. A zsűri megfigyelte, hogy a szentegyháziak fordítva tették fel a kereszt tetejére kalapot, hogy ha netán megázna a learatott termés, az minél jobban vezesse el a vizet a begyűjtésre váró gabonáról. Amíg a csapatok arattak, addig a sátor alatt körben különböző ételek főttek az üstökben, amit szakértő zsűri minősített. A díjkiosztó után a sátorban hajnalig tartó programok szórakoztatták a résztvevőket. Kísérőprogramként megnyílt a Maczkó család Sárarany Szalmaportája Ezüstszőlő egyik szélső tanyájában, ill. Mihály Gábor szobrászművész egynapos kiállítása a közösségi házban.
A következő eredmények születtek:
Aratás
Legjobb arató csapat – Szentegyháza
Leglelkesebb hagyományörző – Martos (Szlovákia
Legjobb marokszedő – Deák Edit
Legjobb kiállású kaszás Burai Géza – Pély
Legtakarosabb meynecske Márton Emília – Szentegyháza
Legjobb kaszás Balázs Milán – Szetnegyháza
Főzés
Fődíj – Dabas
Szakmaiság díja – Csömör
Ízek díja – Karcag
Legősibb étel – Gyermekélelmezési Kft, s ők kapták a különdíjat is
Legjobb kolbász – Kardos
Pár nap távlatából visszatekintve a XIII. Aratónapra, azt kell mondanom, hogy még soha nem voltam ilyen hangulatos falunapon. Úgy látszik, minél kisebb a közösség, annál jobb hangulatúak a közösségi rendezvényeik. Na, ezt nem tudják a pestiek soha utánozni!
