Az első táborokat 10-12 emberrel kezdték, majd felfutott a létszám, és a legtöbben 25-en voltak. Az idén megint 10-en voltak. Ezt a nagyon kemény, természeti csapásokkal teli tavasznak tudja be Szabó László. Az emberek ezeknek károknak a helyrehozásával vannak efoglalva a kertekben. A kis létszám azt eredményezte, hogy ezúttal maradtak üres kiállítóhelyek a Múzeum földszinti kiállítótermében.
Az idén Ádm Tamara, Magyar Zoltán, D. Vacsi Mária, Gyekizcki Istvánné Piroska, és gyermekei Emese és Péter, Osgyán László, Vass Anita, Terhesné Szekera Ilona és természetesen Szabó László vett részt az alkotótáborban, ill. az ő képeik kerültek kiállításra most. A technikák között van ismerős, de van olyan is ami elgondolkodtatja az embert, hogy is készülhetett. Az egyik ilyen az, amire spaknival vitték fel a festéket. Egyedi, de nagyon látványos stílus.
Kutas Ferenc Juhász Gyula egy munkásotthon homlokára című verséből idézett:
Hirdessük: itt nem boldogul más,
Csak aki alkot, aki munkás!
Szabó László reméli, hogy jövőre sokkal nagyobb létszámban fognak részt venni a táborban, és az annak terméséből tartott kiállításon nem maradnak üres helyek. Az alkotótábor összetétele egyébként állandóan változik, vannak olyanok akik törzsgárdisták, és vannak, akik csak egy-két táborba jönnek el, mondta a Mester. Ennek a tábornak az anyaga nem a kedvence. Sok olyan kép született, amit már korábban megfestettek, többségét ő, ráadásul hasonló stílusban.
A kiállítás megtekinthető a Tessedik Sámuel Múzeumban, annak nyitvatartási idejében.
