Amikor Erdély ismét magyar föld lett

Emlékezni jöttek össze a Tessedik Sámuel Múzeumban azok a történelem iránt érdeklődők, akiknek még mindig fáj Trianon, és amire rövid gyógyírt jelentett a második bécsi döntés, amit 1940. augusztus 30-én hirdettek ki a bécsi Belvedere palotában.

A helyzet megértéséhez Roszik Zoltán, a Múzeum igazgatója adott tökéletes hátteret azoknak, akik nem voltak pontosan tisztában ezzel a történelmi eseménnyel. A döntés feszült helyzet végére tett pontot, mikor is a magyar vezetés már ott tartott az augusztusi magyar-román tárgyalássorozat eredménytelenségének láttán, hogy katonai lépéssel kényszeríti ki akaratát. A német és a olasz szövetségesek azonban mindenképp el akarták kerülni a balhét a Balkánon, és magukhoz rendelték a két egymásnak feszülő ország külügyminisztereit, akik belementek abba, hogy feltétel nélkül elfogadják a nagyhatalmak döntését. A második bécsi döntés ha nem is adta vissza a teljes magyarlakta területet, mintegy 1100000 honfitársunk lakhatott ismét az anyaország területén, és mintegy 400000 maradt a Romániának ítélt territóriumon. Ha a kenyértörést katonai útra vittük volna, sokkal rosszabbul járhattunk volna, talán még a newjság is román nyelvű lenne most.

Roszik Zoltán után Szenes János, a Szarvasi Történelmi Emlékút Közalapítvány elnöke, a közhangulatot érzékeltette, elsősorban a nagyváradi bevonulás és az azt megelőző néhány nap történései kapcsán. A vér nélküli visszavételnek azért volt néhány áldozata, köztük olyan, akik halálának körülményei máig tisztázatlanok, ill. néhány civil és katona is, akik véletlenek folytán veszítették életüket. Rájuk emlékezett beszédének végén Szenes János az áldozatok nevének felolvasásával.

Végül Dr. Demeter László emelkedett szólásra, aki bemutatta az összejövetel apropóját, egy régi, még a hetvenes években kazettán kapott hanganyagot, ami az idők során elkallódott, majd egy szerencsés véletlen folytán ismét megkerült. A felvétel a Magyar Rádió korabeli adásának rögzítését tartalmazta, amin erdélyi magyar írók mellett Vitéz nagybányai Horthy Miklós beszéde is hallható, és amit Demeter László még a 70-es években megmutatott a rokonságában levő Gémes Laci bácsinak, aki könnyekkel a szemében csak annyit mondott: „ott voltam”. A hanganyag után az addig hallgatóként a széksorokban ülő Takács Miklós elmondta, hogy édesapja mind a három erdélyi bevonuláson ott volt, és sokat mesélt erről fiának.

Az előadók és a hallgatóság ezután a történelmi Magyarország közepéhez vonult, ahol elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

Elnézést a címben szereplő csúsztatásért! Erdély mindig magyar föld volt.

A hanganyag első része:

{mp3remote}http://193.225.3.7/erdely/erdely1.mp3{/mp3remote}

A hanganyag második része:

{mp3remote}http://193.225.3.7/erdely/erdely2.mp3{/mp3remote}

{jomcomment}