Szarvas speciális helyzetben van. A mi cigányaink többnyire jómódúak, sokszor jobbmódúbbak, mint a nemcigány szarvasiak, szóval nem egy borsodi típusú problémáról van szó. Ebből a szempontból szerencsések vagyunk.
Legalább ötven oláh cigány jött össze arra a lakossági fórumra, amit Varga József és képviselőjelölt társai tartottak a szarvasi cigányoknak. A fórumot eredetileg a krakói közösségi házba tervezték, de azt nem kapták meg az összejövetelre, így a város szívében, a Kossuth téren gyűltek össze, hogy meghallgassák jelölteket, akik a cigány kisebbségi önkormányzatba készülnek. Varga József neve ismeretlenül cseng a nemcigány lakosság körében, de úgy, hogy Dile unokája már sokaknak ismerős lehet, legalábbis el tudják helyezni. Bár Szarvason nem volt vajda, Dile volt a cigányok között az az elismert ember, akit vajdaként tiszteltek. Unokája utódja lehet ebben, felsőfokú tanulmányokat folytat, átlátja a szarvasi cigányság helyzetét, és ki is meri mondani azokat.
A cigányok legnagyobb hibájának az tanulás elhanyagolását nevezte. Tanulni kell, és soha sem késő tanulni, vallja.
A második problémának a munkanélküliséget nevezte, ami nem csak a cigányokat sújtja, hanem a többségieket is. A magas munkanélküliségi arányt a szarvasi cigányság körében a teljes képzetlenség okozza. Ma a képzett ember sem kell, nehogy az aki semmihez sem ért, mondta Varga József. A cigány emberek be vannak állva egy tradicionális megélhetésre, a lótartásra, amiből hosszú évtizedekig meg tudtak élni. A lótartás városból történt kitiltásával sokan nehéz helyzetbe kerültek. 40%-uk abbahagyta a lótartást, mert nem tudta a tanyavásárlás és fenntartás költségeit előteremteni, a másik 40% meg tudta venni a tanyát, de nekik lovuk nem maradt. A maradék 20%-nak már volt tanyája, így őket nem sújtotta a rendelet. Ő és képviselőtársai úgy gondolják, hogy képzésekbe, és csoportos munkákba kellene őket bevonni.
Orbán Viktor kijelentette, hogy nincs cigánybűnözés. Ezt csak azok a pártok találják ki, akik politikai tőkét kovácsolnak más emberek bőrszínéből, folytatta a harmadik témával Varga József. Ezekkel a csoportokkal a cigányoknak együtt kell élniük, de a csoportoknak is a cigányokkal. Ha már minden nap találkozniuk kell egymással, akkor legalább ne gyűlölve tegyék azt. A bűnözés nem kötődik etnikumhoz, vannak nemcigány bűnözök is, mondta a képviselőjelölt. Ki fognak állni azért, hogy a városunkat elkerülje az általánosítás, és ha cigány követ el bűnt, ugyanúgy ők is elítélik azt, mintha bárki más tette volna. Össze kell fogni a cigányoknak és a nemcigányoknak, el kell kerülni az ütközéseket, de ha sor is kerül ilyesmire, akkor azt józan paraszti ésszel kell megoldani, nem erőszakkal.
A cigány kultúra megőrzését nagyon fontosnak tartja, mert ha ezt nem ápolják, akkor elfelejtik, honnan jöttek, és hová tartanak. A cigányokat világetnikumnak nevezte, mert míg minden népnek van hazája, addig a cigányoknak nincs anyaországuk, és csak a kultúrájuk az ami összetartja őket, amiről felismerik egymást. A magyar cigányság ma két részre oszlik, mondta Varga József, oláh cigányokra és romungrókra, holott a két csoport egy és ugyanaz. A különbség az, hogy az utóbbiak évtizedekkel hamarabb kezdték el az asszimilációt, többségük feladta nyelvét és cigány életformáját, tisztelet a kivételnek, tette hozzá a fiatal jelölt. Szeretnék elérni, hogy a romungró gyerekek is bátran vállalják cigányságukat a többiek előtt, és segítenének megismerni őseik kultúráját. Az oláh cigányok között is hanyatlik a kultúra. Sokan nem beszélik tökéletesen a nyelvet, magyar szavakkal helyettesítik sok esetben az ismeretleneket, és írni sem tudnak már sokan cigányul.
Kasuba József is megismételte amit az előző szónok, hogy a cigányoknak tanulni, tanulni, tanulni és dolgozni, dolgozni, dolgozni kell. Örömét fejezte ki, hogy az új kormány partner lesz a cigányok felzárkóztatásában. Tizenkét éve elindult egy folyamat, és a cigányok látták az alagút végén a fényt, de négy éve ez az alagút bomlott. Szeretnék elfelejteni ezt az utóbbi négy évet. A lótartó is lehet jó adófizető, értékes tagja a társadalomnak, erre kell és erre fognak törekedni a cigányok is. Nem szeretnének gyűlölködve élni, és mindent megtesznek azért, hogy leépítsék az előítéleteket. A csicskáztatást el kell felejteni, meg kell szüntetni, becsületes adófizetővé kell válniuk a romáknak, mondta Kasuba József. Örül, hogy egy ilyen fiatal és tanult „gyerek” felvállalta a cigányság ügyét, aki meri mondani, és nevén meri nevezni a hibáikat.
Nagy Attilának már alig hagytak témát az előtte szólók. Ő is a gyerekeken oktatásában látja a kiutat, hogy húsz múlva ne legyen cigány, hanem mindenki magyar legyen.
Nagy Lászlóval az iskolakezdés óta nap mint nap találkozom az utcán. Tudtam, hogy végzett a középiskolában, de továbbra is iskolába való cuccal láttam a hóna alatt baktani a főutcán reggelente. Már ott tartottam, hogy megkérdezem, hogy hol tanul, mikor egyszer eltéveszthetetlenül kiderült a számomra, hogy a mezőgazdasági karra jár. Elújságoltam ezt a feleségemnek, aki tanította, és aki nem lepődött meg túlságosan, hiszen „jóeszű gyerek volt már akkor is”, mondta. Így ha meg is lepett, hogy ilyen fiatalon a jelöltek között látom, hamar beláttam, hogy ilyen példákat kell a cigány fiatalok elé állítani, akik tanulni akarnak, és ebben látják a jövőjüket, a kiutat. Nagy László visszatekintett a második világháborút megelőző szélsőjobbos időszakra, amikor cigányokat deportáltak, és párhuzamot vont a jelenlegi állapottal. Tudja, hogy meg akarják őket félemlíteni, de ők nem kérnének már ebből. Nem szeretnék ha gyermekeik másodrangú állampolgárok lennének, hanem ugyanolyan magyar állampolgárok, mint a többiek, még ha a cigány etnikumhoz tartoznak is.
Pusztai Góbit is, bár nem indul a választáson, megkérték, hogy szóljon az összegyűltekhez, aki kérte a megjelent cigányokat, hogy legyenek interaktívak, ha másképp látnak valamit, mint a választott vezetőik, akkor menjenek oda hozzájuk, és mondják el azt nekik. Búcsúzóul támogatásáról biztosította a jelölteket.
Annak ellenére, hogy mindegyik beszéd jelentős önvizsgálatot helyezett kilátásba, többször is taps szakította félbe a szónokokat.
A fórum zárásaként a megjelentek kérdeztek a jelöltektől, ahol az egyik legérdekesebb mondat az volt, mikor Varga József kijelentette, hogy tudomásul kell venniük a cigányoknak, ha megbíznak bennük, elmennek és szavaznak rájuk, azzal nem csak azt írják alá, hogy ők képviselik a romákat, hanem azt is, hogy rendelkeznek a gyerekeik felett. Kezeskedik arról, ha tudomására jut, hogy egy gyerek nem jár rendesen iskolába, maga fog elmenni, szedi ki az ágyból, és viszi be az iskolába. Ahhoz, hogy az cigányság megítélése megváltozzon, a legnagyobb figyelmet az oktatásra kell helyezni, ismételte meg Varga József korábbi gondolatát, majd hozzátette, hogy „minél többet tanulnak gyermekeik, annál könnyebb lesz elhelyezkedniük a világban”.
A munkához jutás kérdésére válaszolva azt mondta, hogy az önkormányzattal összefogva el tudja képzelni, hogy már csak a városi karbantartásokban részt tudnának venni, az is nagy előrelépés lenne.
Akit érdekel a magánvéleményem, ill. az én cigánytörténetem, az olvassa tovább. Nem szerettem a cigányokat, mert nem volt miért szeretnem őket. Szentandrási lévén gyerekkoromban csak zenész cigányokat ismertem, akik hangszeres tudását csodáltam. Később a gimibe járva sem nagyon kerültem kapcsolatba velük. Aztán olyan huszonegy-két éves koromban saját hülyeségemből kifolyólag átestem a tűzkeresztségen, de viszonylag egyszerűen megúsztam, és attól kezdve már határozottan nem szerettem őket. Miután Szarvasra költöztünk, rettegve gondoltam arra, hogy egyszer egy cigány úgy köszön reggel, hogy „jó reggelt szomszéd”. Aztán egy reggel mégis erre ébredtünk. Voltak kisebb territoriális vitáink, de nem kezelhetetlenek. Legutóbbi az volt, hogy bár a belvárosban nem lehet állatot tartani, a szomszédban mégis megjelent néhány tyúk meg egy kakas. Ez utóbbi pontosan négy órára volt felhúzva. Minden reggel hajnali négyre. Néhány hét után meguntam az hogy sötétben ébredek, csakúgy, mint a húszlakásos társasház minden lakója, akikkel már mindenféle merényletet meg feljelentést terveztünk a kellemetlen kétlábú ellen, mikor egy csütörtöki napon egy hirtelen ötlettől vezérelve csak átmenetem a szomszédhoz, mondván, hogy megbeszélni lenne a legegyszerűbb a dolgot. Meg is kértem ősz szomszédomat, hogy csináljunk már valamit azzal a kakassal, vágjuk le, főzzünk pörköltet belőle, és én bizisten átjövök vasárnap ebédre a családommal, legalább megismerjük egymást. A szomszéd elmosolyodott, és azt mondta, „szombaton kiviszem a tanyára”. Már aznap este valami hangszigetelt helyre tette a pörköltalapanyagot, és szombaton tényleg tanyasi kakas lett belőle. Azóta is köszönünk egymásnak, azóta sem ebédeltünk együtt vasárnap, de azóta sem ébredtem fel hajnali négykor.
Én a magam részéről bizalmat szavaztam Varga Józsefnek és csapatának. Szimpatikus volt, hogy nem hárítottak mindent a nemcigányokra, hanem magukba néztek, és kimondtak olyan dolgokat, amikért korábban megsértődtek, ha más mondta azt a cigányoknak. Egyébként is az a meggyőződésem, hogy nem mondtuk el világosan a játékszabályokat, amiket sokszor mi magunk sem értünk.
Mindig örömmel hallgattuk a borsodi cigányvajda szavait, amivel csak egy baj van. Azt mondja, amit mi hallani akarunk. Terjednek is a videói lánclevelekben. Egy valamit felejt el, kommunikálni a cigányok felé is érthetően. Más cigányoktól tudom, hogy Varga cigányházról cigányházra járt a jelöltállítási időszakban, ahol elmondta terveit nekik. A cigányok eljöttek, hogy meghallgassák, ill. jelezzék nekünk, hogy elfogadják, amit a jelöltjük mond, azaz ha nyerne, és meg tudna maradni abban a helyzetben, hogy mindkét fél számára hitelesen tudná kommunikálni a problémákat, ill. azok megoldásához az utat, akkor ha nem is holnapra, de már a közeljövőben eredményét láthatnánk, és ahogy azt Kasuba József mondta, új nap virrad a cigány-nemcigány kapcsolatok terén. Ne irigyeljük el Vargától és társaitól a képviselőséget, ha sikerül nekik bejutni. A cigányokkal nem lehet egyszerű kapcsolatot tartani, nem úgy megy, hogy na akkor most írok egy körlevelet az összes cigány csoportba felvett emailcím tulajdonosának, hanem személyesen kell elmenni hozzájuk. Ha nem választják meg, akkor jön az a változat, hogy hatalmi adminisztratív eszközökkel teszik a cigányokat nemcigánykonformmá, ami a nemcigányoknak teljesen mindegy, de nem lenne megnyugtatóbb a Varga-féle utat kipróbálni? Nekem bevált az én mikrokörnyezetemben.
Tegnap a városban volt egy másik cigányfórum is, egy öltönyös cigányfórum. Láttunk már ilyet korábban is akadémikusokkal, roma polgárjogi képviselőkkel, nemroma előadókkal, amin egy liberális magaslatról tekintettek a romákra – és nem a cigányokra. Egy fórumon hallottam, hogy cigány, pontosabban cigányasszony, egy csabai cigányvezető nevezte nevén és kezelte helyén a problémákat – meg is tapsolták -, de olyan fórumot még nem láttam, ahol ennyi cigány tapsolta volna meg a szónokokat.
