A XIX. század egyik legjelentősebb magyar zeneszerzőjének életéről hallgathattunk meg egy zenés ismeretterjesztő előadást a Tessedik Sámuel Múzeum dísztermében szerda délután. Ritka alkalom az, mikor ez a helyiség megtelik, az előkészített nyolcvan ülőhely bizony kevésnek bizonyult. Cserje Zsuzsa előadóművész és Hannus Zoltán színművész tolmácsolásában részleteket hallhattunk Erkel naplójából, kapcsolatáról a kortárs zeneszerzőkhöz, ill. elfoglalt helyéről a kor zenei palettáján. Sudár Gyöngyvér operaénekestől és Molnár András Kossuth-díjas operaénekestől részleteket hallhattunk a Bánk bánból Mezei Pál zongoraművész kísérete mellett.
A zeneszerző élet-szeleteiből tudhattuk meg a Himnusz megzenésítésének történetét, miszerint nem is akart nevezni a megmérettetésre, de Egressy Béni rázárta az ajtót egy nappal a beadási határidő előtt. A beadott pályaművek közül nem csak a bírálóbizottság, de a nagyközönség elsöprő többséggel Erkel munkáját választotta győztesnek. Egyes források szerint a Himnusz egyébként 100 évvel ezelőtt nem volt ilyen szomorú, lassú darab, mint aminek mostanában ismerjük, hanem egy gyorsabb tempójú, pattogósabb mű volt, de az 1920-as szomorú években, a nemzeti szomorkodás éveiben lelassult.