Kérem, engedjék meg, hogy gratuláljak önöknek honfitársaim nevében, azon szavazók nevében, akik éltek alkotmányos jogukkal és hatalmukban állt önöket megválasztani az elkövetkező 4 évre!
Bízom benne, hogy mindannyiukat a segítő szándék, a tenni akarás és a becsületes munka ígérete késztette arra, hogy elinduljanak a választásokon. Nem irigylem önöket, hiszen hálátlan feladat az önöké: tudniuk kell pontosan, mit is szeretnének a helybéli emberek, akik önöket pozícióba juttatták. És nem elég csupán tudni, hanem helyesen is kell cselekedni azért, hogy a választóik érdekei érvényesüljenek, vagy adott esetben ne sérüljenek. Nem is olyan könnyű ez…
Kérem, fogadjanak el néhány ajánlást (még csak nem is tanácsot) az önök előtt álló 4 évre.
Dolgozzanak hittel, meggyőződéssel a választóikért! Ne feledjék: nekik köszönhetik, hogy beülhetnek a bársonyszékbe. Az ő érdekeik lebegjenek a szemeik előtt, ne a sajátjuk.
Ne várjanak túl sok köszönetet a munkájukért, de abban biztosak lehetnek, hogy amint elrontanak valamit, akkor mindenkitől megkapják a magukét. Ilyenek vagyunk mi, emberek, ezen ne csodálkozzanak.
Vállalják tetteik, döntéseik, szavak következményeit. Ma már az sem igaz, hogy a szó elszáll, amikor élőben közvetítik a testületi üléseket a kábeltévék. Bármikor, bárkit felelősségre lehet vonni a szavai, vagy éppen a hallgatása miatt.
Azt tegyék, amihez értenek. Sajnos a polgármesteri, vagy éppen képviselői cím elnyerésével nem száll senki fejébe minden létező tudás minden létező dologról. Könnyen nevetség tárgyává válhatnak, ha elhiszik, hogy mindenhez értenek és mindenbe beleszólnak.
Tartsák be a fair play szabályait. Higgyék el: előbb-utóbb minden piszkos kis trükk, húzás kiderül és utólag magyarázkodni már nagyon kínos és nehéz.
Ne feledjék el: akik önöket megválasztották ismerik önöket gyerekkoruktól fogva. Tudják kik voltak az önök szülei, nagyszülei. Senki sem várja el önöktől, hogy kibújjanak a bőrükből – bőven elég az is, ha teszik a dolgukat becsülettel és lelkiismeretesen. Senki sem tehet arról, hogy kik voltak a szülei, de arról már tehet, hogy milyen emberré válik. A döntéseik és a munkájuk alapján, vagy éppen azok híján fogják önöket megítélni.
Egyet tartsanak szem előtt: a legtöbb ember semmi mást nem akar, mint nyugodtan, békében élni és dolgozni. Becsülettel felnevelni a gyerekeket, kenyérkereseti lehetőséget adni a kezükbe és elindítani őket az életbe. Ennyi. Ne nehezítsék ezt meg nekik, hagyják, hadd tegyék a dolgukat és hadd éljenek békében. Nem nagy kunszt megkeseríteni az emberek életét, önök is bármikor kerülhetnek hasonló helyzetbe.
Négy év nagyon gyorsan letelik. Az emberek a szavazatukkal mondanak véleményt az önök munkájáról. Fölényesen is lehet nyerni, és oltári nagyot is lehet bukni. Ezt sose feledjék el. Kemény munkával lehet megnyerni az emberek bizalmát, de nagyon könnyen el lehet veszíteni azt. És ezt a hibát csak egyszer követhetik el, mert az emberek nem felejtenek. Hibázunk mindannyian, de akiknek az élete a nyilvánosság előtt zajlik, azoknak sokkal nehezebb: a legkisebb botlást is felnagyítják a helyi szócsövek.
Már csak annyi maradt hátra, hogy erőt, egészséget, kitartást kívánjak önöknek. És ahogy az angolok mondják: The best is yet tocome! Vagyis: a java még csak most jön! Jó munkát!
Nóra