Hazai rohamokkal kezdődött a találkozó de sajnos gólt nem sikerült elérni, hisz Somogyi és Erdősi is hatalmas helyzetben hibázott. A vendégek szórványos ellentámadásai is nagy veszélyt jelentettek, feltűnő volt Závoda Gabi bizonytalansága a hátsó alakzatban, de szerencsére a vendégek is elügyetlenkedték a helyzeteket. Ahogy telt az idő elfogyott a lendület, és a kapuk sem kerültek veszélybe.
Gólokkal kellett volna vezetni 45 perc után, ehelyett nem örvendhetett hazai találatnak a fogyatkozó szurkolótábor. Nagy beállításával a baloldali támadójátékot erősítette meg Soma, de sajnos a rutinos Ulviczki kapus mindent hárított. Aztán ahogy az lenni szokott a sok kihagyott helyzet megbosszúlta magát. Ábel kapott labdát a felezővonalnál, egyedül száguldozott a kapunk felé, és Kirit kicselezve lőtt a hálóba. Szerencsére gyorsan sikerült egyenlíteni Bány lőtt a jobb sarokba, igaz ehhez kellett a bíró jóindulata, hiszen Tamás a gól előtt egy védőt ellökött. Aztán egy szép akció végén sakk-matt helyzetben már Ulviczki is verve volt, ám sajnos Janó kihagyta a mecslabdát.
Nagyon alacsony színvonalú játék folyt, Truczka égbe szálló fejesén és Stanley óriási gyertyáin már csak kényszeredetten nevettek a szurkolók. Már mindenki elkönyvelte a döntetlent amikor egy szöglet után Kiri egy könnyűnek tűnő labdát kiejtett a kezéből, Rontó pedig köszönte szépen, és 30 centiről a hálóba pofozta a labdát.
A Jánoshida maga sem hitte el, hogy győzelemmel távozhatott Szarvasról, mert ezért mi tettünk többet nem ők. Ennyi kihagyott helyzettel több meccset is megnyerhettünk volna. Dehát a sportban nincs volna, zsinórban hatodik vereségünket szenvedtük el, az utolsó helyen állunk, egyre kilátástalanabb helyzetben.
A szurkoló bosszankodik, kesereg hova tűnt az a csapat amely tavasszal játszott. Akit megkedvelt, mert CSAPAT volt csupa nagybetűvel.A nézők bekiabálásai mindent elárultak a helyzetünkről. Volt aki az edzőt szidta, volt aki a fiatalokat követelte a csapatba, volt aki azt vetette fel a kapus sérülten miért játszott, volt aki azt javasolta lépjünk vissza a bajnokságtól.
Nagyon nagy változás kell, mert mehetünk ismét a megyei bajnokságba, onnan pedig mégegyszer visszajönni az NBIII-ba nagyon nehéz lesz.
Gunda Atilla
Fotó: Kovács Bence
{jomcomment}