Családanyaként és dolgozó nőként hálát adok minden nap a sorsnak, hogy ebben a korban élek, ahol a technikai fejlettségnek köszönhetően kismillió eszköz áll a rendelkezésemre, hogy elvégezzem a munkámat, feladataimat. Néha már meg is rémít egy kicsit ez a függőség: talán túlzottan is hozzászoktunk már a technikai berendezések létéhez, nélkülük már el sem tudjuk képzelni az életünket.
Személy szerint én gyakran adok hálát az égnek, hogy létezik a mosógép, és nem nekem kell kézzel mosnom a család ruháit. Aztán itt van a telefon, ami nélkül nem megyek sehová. Pedig nem is olyan régen még a vezetékes telefon is nagy szám volt, mobilról pedig még csak álmodni sem mertünk. Most pedig..! Ha netalán otthon felejtem kényelmetlenül érzem magam, és persze jönnek a „beforgatós” gondolatok: biztos, hogy akkor keresnek valami sürgős, életbevágóan fontos ügyben, amikor nincs nálam a telefon. De ez csak ideig-óráig tart: könnyen megszokom, hogy nem vagyok elérhető egy darabig. De azért jó érzés újból elérhetőnek lenni. És nézzük meg, hogy a telefonok sem egyszerű telefonok ma már: számítógépek tenyérnyi méretben. Vajon hova tudnak még fejlődni? Mit fogunk hívni telefonnak 5 év múlva? Ha lesz még értelme ennek a szónak… Bármilyen gyorsan is fejlődik ez a világ, mintha egy spirálban lennénk: egyre gyorsabb és gyorsabb a tempó, nincs megállás, kiszállás. Aki kimarad, vagy lemarad, az elszigetelődik, elidegenül a kortól.
Másik nagy áldása (és átka) a korunknak az internet és a netes kommunikáció. Felsorolni sem tudom mi mindenre használom a hálót: vásárolok, információt gyűjtök, olvasok, zenét hallgatok, receptet és útvonalat keresek, levelezek, videó-telefonálok, és a többi. Gyakorlatilag ott van az asztalomon az egész világ. Hát lehet nem imádni ezt a luxust?
És persze van még annyi, de annyi kütyü, ami a szívemhez nőtt: a mikró, a robotgép, az mp4 lejátszó, a tv, az e-book olvasó, a GPS, a gőzölős vasaló, a vízforraló, a kenyérpirító, a porszívó, stb.
De vajon biztos, hogy jó ennyire függni a technikától? Kétségtelen, hogy minden jónak ott a kevésbé jó oldala is: függőséget okoz, ellustulunk, elveszítjük az ősi tudásokat csupán azért, mert nem vagyunk rászorulva, és persze bosszankodunk rendesen, ha ez vagy az elromlik.
Ki nem dühöngött válogatott szitkokat szórva egy tönkrement számítógép előtt ülve? Vagy azért mert a mosógép mindent csinált, csak éppen nem mosott? Mert akkor ott vagyunk, ahol a part szakad: moshatunk kézzel és kérhetjük kölcsön azt az ősrégi centrifugát a szomszédtól, hogy valahogy legyen tiszta ruhája a családnak.
Ti melyik gép nélkül nem tudtok élni?
Nóra