Ismét itthon játszott a Hunyadi. A csodálatos őszi időben Csanádapáca csapatát fogadták a szentandrásiak. Az első félidő elejét nagyon megnyomták a hazaiak. Az ötödik percben eljöhetett volna az első gól ideje, amikor a vendégek a tizenhatoson belül kézzel hárítottak, de a bíró nem akarta ilyen hamar döntésre vinni a dolgot, és úgy döntött, hogy azon kívül, hogy egy egész csapat ugyanabban a másodpercben kezezést reklamált minden ok nélkül, nem látott semmit. Aztán a 24. percben eljött a várva-várt első gól, mikor a labda Tóth Attilához került, és aki szerencsére nem akart nagy gólt lőni. Ehelyett lőtt egy okosat. Levette, megigazította, és laposan berakta a kapus mellett. A közönség lázba jött, és rögtön követelni kezdte tőle a másikat. Ha nem is ő, de a 30. percben Csípai Csaba gondoskodott a közönség kiszolgálásáról, és ő is lőtt egy okosat az elfektetett kapus felett, miután nem hagyta magát lebirkózni az utolsó védő által. Rá két percre a csanádapácai kapus letarolta a helyzetben levő, és egyébként is nagyon élő csatárunkat, Kiss Laci, amit a bíró már nem tudott figyelmen kívül hagyni, és büntetőt ítélt, amit Sinka Attila értékesített.
És ekkor a szentandrásiak kizökkentek a ritmusból. A 37. percben meg is jött a válasz, a vendégek szépítettek. Itt többeknek felrémlett, mikor a közelmúltban biztos három pontot engedtek ki a fiúk itthon a kezükből. Szerencsére az első félidőt 3:1-gyel zártuk.
A második játékrész maszatolással telt, így sikerült a bíróra is figyelni, aki hálás volt ezért, és elkezdett szerepelni. Kiosztott pár sárgát, és egy pirosat, amivel az öltözőbe küldte Kiss Lacit. Szerencsére a Csanádapáca is elfelejtett focizni, így emberhátrányban sikerült megtartani a a 3:1-es eredményt.
