Plasztik-fantasztik

A napokban egy barátnőm megjegyezte, hogy milyen kis duci pénztárcám van. Mindketten nevettünk egy sort azon, hogy ez sajnos nem a benne rejlő pénz miatt van így, hanem a millió plasztikkártya miatt, amit mindig magunknál hordunk. Elgondolkodtunk azon, hogy régebben, gyerekkorunkban ez mennyire nem így volt.

Elsőként az rémlett fel nekünk, hogy sokaknak gombos-kattintós pénztárcája volt, emlékszem én is nagyon szerettem volna egyet kislány koromban, pirosat fehér pöttyökkel! Aztán divatba jöttek a pincér pénztárcák, ahol rendre ott sorakoztak a családtagok jól/ rosszul sikerült igazolvány és ballagási képei. Aztán a rendszerváltás után jött egy új korszak Magyarország és a magyarok pénztárcáinak életében: megjelentek az amerikai stílusú tárcák, ahol sok kis nyílás várt arra, hogy elfoglalják jól megérdemelt helyeiket a plasztik kártyák. Emlékszem én sokáig a névjegyeket tartottam bennük, mert egyszerűen nem voltak igazán ezek a kártyák forgalomban. Volt már persze TAJ-kártya és adóigazolvány is, de valahogy nem voltak szembetűnően sokan a pénztárcákban.

Aztán az új millennium elhozta az új típusú személyi igazolványokat és lakcímkártyákat, és a bankkártyák is jöttek együtt a diák- és egyéb igazolványokkal.

De az igazán nagy csapást a tárcák szűk kis nyílásaira a pontgyűjtő és hűségkártyák mérték! Tudtátok, hogy a mai közélet egyik leggyakoribb kérdése így hangzik:„Pontgyűjtő kártyája van?” ? Elsőként talán a benzinkutak műanyaglapjai, majd az egyes bolthálózatok és üzletláncok kis kártyái törtek a pénztárcáinkra. Nem véletlen, hiszen hatalmas üzlet van benne: már csak elvből is odahúz az ember szíve, ahol kicsit többet kap a pénzéért. Az már mindegy, hogy ócska filléres kínai bóvlik közül válogathat, vagy éppen felhasználhatja az összegyűjtött pontokat a legközelebbi bevásárlásnál. Mi, magyarok, akik különösen ár-érzékenyek vagyunk, imádjuk ezeket a szemfényvesztéseket. Legyünk őszinték magunkhoz és lássuk be: gyermeki izgalommal nézegetjük, hogy mivé is válthatjuk be azokat a pontokat. Így van ez kérem, kár is lenne tagadni! 

Ha igazán meg akarunk ismerni valakit, akkor ne csak a közösségi portálokat böngésszük! Kérjük el a pénztárcáját és máris kristálytiszta képet nyerünk az illetőről.

Mutasd a tárcád, megmondom ki vagy!

Nóra