Somogyi János vezetőedző a Valastyán-Kiszel, Pákozdi, Petykó, Csellár-Truczka, Závoda,Klimaj, Erdősi-ifj .Somogyi, Bány kezdőcsapatnak szavazott bizalmat.
Csendes játszadozás folyt a pályán, a nézők leginkább a szikrázó napsütésnek örülhettek. Akár a két kaput is lebontatták volna, a két portásnak a kirúgásokon kívül nem akadt dolga. A hazaiak voltak az aktívabbak, de helyzetig ők sem jutottak.
A második félidőben beleerősített a Szolnok mégis a legnagyobb riadalmat Erdősi mentése jelentette, amely alig kerülte el a bal kapufánkat. A félidő közepén Kiszel szerelt a büntetőterületen belül, Gera játékvezető pedig-talán túlzott szigorral- tizenegyest ítélt. A büntetőt a hazaiak tar fejű csapatkapitánya Mile bombázta a kapunkba, egy nulla oda. Ezután próbáltunk támadni, de lassan szőttük az akciókat, nem tettük próbára a rutinos kapust Tarczyt. Tíz perccel a vége előtt Rokszin kapott jó labdát a baloldalon, és a kifutó Valastyán mellett lőtt a hálóba minden lényeges kérdést eldöntve.
A jó nevű futballistákból álló MÁV FC tartalékcsapatától tehát 2-0 ás vereséget szenvedtünk. Ha nem is játszottunk jól, de helytálltunk bár ezért nem jár pont.
Jól teljesített Pákozdi, Petkyó és Kiszel.
Mestermérleg:
Bontovics Ferenc: — A masszív vendégek védelmét csak nehezen tudtuk feltörni, így nyögvenyelős győzelmet arattunk.
Somogyi János: — Bő egy órán át fegyelmezetten, taktikusan játszottunk, de egy védelmi megingás a jobbik csapat javára eldöntötte a mérkőzést, utána már nem tudtunk megújulni.
Sorozatban nyolcadik alkalommal maradtunk pont nélkül, nem emlékszem ilyen rossz szériára a szarvasi futball történetében. Két meccs maradt erre az évre, a 14. Szabadkígyóssal és a 12. helyezett Szolnoki Spartacussal mérkőzünk még.
Nekem már csak egy régi Kovács Kati dal jut eszembe: Mit remélsz, mit remélsz, mit remélsz…
Szolnokról tudósított Gunda Atilla
{jomcomment}