Pénteken bezárult a “Nyitott ajtók a művészetre” rendezvénysorozat majd egy hónapja kitárt kapuja. Ezúttal a Layananda együttes érkezett a Tessedik Sámuel Múzeum dísztermébe. Az ifjabb Mótyán Tibivel felálló, pontosabban leülő világzenekar különböző – indiai, török, perzsa, magyar – népek kalsszikus- és népzenéjéből egyfajta fuziozenét játszik. Tablán (Észak-India és Hindusztán legnépszerűbb ütőhangszere) ifj. Mótyán Tibor, sazon (török pengetős hangszer) Fügedi László és Tóth Szabolcs szitáron (hindusztáni pengetős hangszer) játszott. Aki hallotta már Ravi Shankart játszani, ismeri ezt a zeneszerszámot. Aki nem hallotta még a Mestert szitáron játszani, de két-három éve elment a Vajda Péter Művelődési Központba, ahol ifj. Mótyán Tibor lépett már fel egy hasonló formációval, az is be tudja azonosítani. És a hangszerek sorában elérkeztünk Magyarországra, amit egy igazi magyar kannán (vagy kanta, magyar ütős hangszer) Hornoki Péter képviselt.
Tóth Szabolcs elmondása szerint a formáció akkor érett együttessé, mikor véletlenül egy szobába zárták őket, és akkor kiderült hogy nagyon jól kommunikálnak egymással a zenén keresztül.
Ez a meditatív zene korra való tekintet nélkül fogyasztható, ő például egy öthónapos magzatnak szitározott, aminek az édesanya elmondása szerint az volt a hatása, hogy a baba a hasfalhoz tapadt. A legidősebb egy 99 éves indiai bácsi volt, de játszott a 80 éves nagyapjának is.
Tradicionális india kompozícióval, Benares legismertebb kezdtek, de egy igazi hindi filmdalt is előadtak az ötvenes évekből. A zenei élményt a szarvasi a Mobilsound és Karap Dániel hangosítása fokozta.
