Mint ahogy olvashattuk a Newjság oldalán, 2010. október 22-én a Szarvasi Evangélikus gyülekezet már szervezett ingyen ételosztást a katasztrófa sújtotta területre. Akkor a hazaúton már azon gondolkodtunk, hogyan jöhetünk vissza ismét főzni és segíteni a bajba jutottaknak, önkénteseknek.
Egyesületünk támogat mindenféle kezdeményezést, amivel kicsit jobbá tehetjük a hátrányos helyzetű, bajba jutott emberek napjait. Így arra jutottunk, hogy felvállaljuk a szállítás megszervezését és lebonyolítását. Nagy meglepetésünkre a felajánlások rövid idő alatt megérkeztek, így Illyés Gábor leszervezhette a főzési napokat.
November 6-án, szombaton hajnalban indult a csapatunk két autóval. Az egyik autóban Illyés Gábor – a már igen jól ismert szakács -, Madarász Szilvia orosházi önkéntes, a férjem: Jónás János és jómagam utaztunk. A Volkswagen Transporterben Lengyelné Pirer Zsuzsanna és Gabnai Imre, szintén orosházi önkéntesek hozták a finomabbnál finomabb alapanyagot. Utunk a szarvasi Festopán pékségbe vezetett, ahol 10 rekesz pogácsa felajánlást kaptunk a devecseri lakosok ebédjéhez. Nagy meglepetésünkre kis csapatunk is kapott elemózsiát a hosszú útra, aminek felettébb örültünk. Hála és köszönet érte, fiúk!
Amikor megérkeztünk, rögtön a finom ebéd főzéséhez láttunk. A menü székelykáposzta, babgulyás és felesborsó gulyás volt. 600 adag meleg ételt sikerült kiosztanunk ebédre. Ezután volt időnk beszélgetni az emberekkel. Elkeseredettek és kilátástalannak látják helyzetüket. Szomorú szívvel néznek az előttünk álló ünnepekre.
Vasárnap frankfurti leves és szintén babgulyás volt az ebéd. Csapatunkat meglátogatta az osztás során a város vezetése, akik nagy örömmel köszöntöttek minket. Toldi Tamás – Devecser polgármestere – elmondta, milyen hálásak az ilyen kezdeményezésekért és a megoldandó problémákról beszélt.
Decemberi utunk során csak a mi csapatunk főzött a rászorulóknak, önkénteseknek és nem utolsó sorban a meghívott vendégeknek, mert december 4-én Devecser ünnepelt! A Kastélyparkban ünnepélyes keretek között felavatták az Összefogás Falat. A Makovecz Imre tervezte falra, amely 11 méter hosszú és 2,5 méter magas, 8 pécsi és 2-2 devecseri diák egy olyan képet festett, amely méltó emléket állít a vörösiszap-tragédiának. Neves színészek és sportolók adakoztak, hogy a fal létrejöhessen. Erdei Zsolt – közismertebb nevén „Madár” -, Egerszegi Krisztina, Mága Zoltán és még nagyon sok neves ember jött el, hogy együtt ünnepeljen Devecser lakosaival.
A kép mellett a következő írás olvasható:
„Ön az Összefogás fal előtt áll. E falat az összefogás segítségével emelték. Diákok fogtak össze, hogy megszülessen a kép, mely a tragédiának állít emléket, és az összefogást példázza. Sportolók, színészek, művészek avatták fel e falat, akik maguk is küzdenek az életben és eljöttek hitet adni az itt élő embereknek. A tragédia után is itt kell élni, gyermekeiket tanítani, nevelni kell, az élet nem áll meg, mert az életet nem győzheti le semmi. Akik Ön előtt itt jártak, hittek abban, ha összefogunk, minden rosszat meg tudunk változtatni, és hittel akasztottak lakatot. Az egymásba fűzött lakat szoros, bonthatatlan kapcsolat, az összefogás jelképe. Ha Ön is elhelyez egy lakatot, akkor támogatja az összefogást, hitet tesz az önzetlen segítség mellett.”
Az ünnepség végén a vendégek meglátogattak minket és a nagy hidegben igen jól esett a forró babgulyás. A Békés megyei ízeket ismét nagyon megdicsérték.
Sétánk során sok nyomorúsággal találtuk szembe magunkat. A személyes élmények mesélése alatt szem nem maradt szárazon. A beszélgetések a mai napig kísérnek bennünket és fájó szívvel meséljük az ott átélteket. A híradásokban bemutatott képek, felvételek a nyomukban sincsenek annak a látványnak, amit tapasztalhattunk.
Morzsát szórtunk Devecserben. Kicsik vagyunk, messze is lakunk, de megtettük a magunkét és meg is tesszük, ha még tehetjük. Ha mindenki hozzátenné a maga morzsáját, akkor, azaz élni akarás, amit ott tapasztaltunk hamarabb teljesülhetne a Devecserieknek. Mert Devecser lakossága élni akar, újrakezdeni mindent mindenáron. Jó látni, hogy Ők nem adták fel, még ha más fel is adná. Így csak ösztönözni tudok mindenkit, hogy adja a maga morzsáját, és akik kapják nagyon hálásak.
Köszönetet mondunk azoknak, akik már hozzátették a maguk morzsáját: a Festopán pékségnek, a Kegyelet Kft.-nek, Demeter Jolánnak, Farkas Tamás vállalkozónak, a Szarvas-Mezőtúr kompjárat dolgozóinak és az Alföldi Tetőlemez Kft-nek.
Isten áldását kérjük a város vezetésére, lakosaira, hogy legyen elég erejük a feladatok végrehajtásához.
Jónásné Kriszti
