Ahogy azt a rendezők emlékeikben összeszedték, az első alkalom Babák Mihály polgármester regnálásának első évében volt, így immár tizenkettedszer gyűltek össze egyre nagyobb és nagyobb termekben, hogy beférjen minden gyerek. 1998-ban jó ha huszan voltak, most meg annyian, hogy csak a Mikulás érkezése tudott csak csillapítani a hangzavaron. Ő meg annyira meg volt illetődve, hogy ho-ho-ho-hó helyett egy szimpla “jó estét kívánok”-kal peóbálta meg észrevétetni magát, és erre is rá kellett dupláznia, pedig ez volt a legnagyobb mikulás, akit életemben láttam. A Mikulás nem sokáig húzta az időt, gyorsan kiosztotta a rengeteg csomagot az alapítványok munkatársai és Hodálik Pál alpolgármester segítségével.
Senki sem ment haza üres kézzel, minden gyerek elégedett lehetett a jó nagy csomaggal, amit a Mikulás a kezükbe nyomott.
